De előtte picit az „Amerikában (majdnem) minden más” észrevételről. A San Francisco-i út során (melyről még adós vagyok a beszámolóval), itt a cégben, és egyéb helyeken picit megpróbáltam megfigyelni, hogy ilyen-olyan téren kik-mik a népszerűek itt.
Az egyik tér a könnyűzene. Természetesen country zene bőven hallható mindenütt. A rádióadók jelentős része ilyet játszik, másik jelentős részük meg spanyol zenét. A nálunk is ismert csapatok közül a Beatles dalai meglepően sűrűn csendülnek fel, a keményebb vonal képviselői közül meg a GNR régi slágereit hallottam már több ízben is. A boltokban kapható cuccokból mindemellett úgy fest, hogy még mindig tombol az Elvis kultusz. Betévedtem egy zeneboltba, ott mondjuk ezektől az előadóktól nem emlékszem, hogy lett volna valami eredeti kegytárgy, de például a Metallica tagjai által dedikált gitárt majdnem megvettem potom 4000 dolcsiért.
A másik tér a rajzfilmek. Azt hittem, itt is a South Park a menő, de nem. Jó, ismerik persze, néha találkozni a figuráival, de szerintem otthon szinte nagyobb sikert aratott. Ezüstérmesnek Charlie Brown és rokonsága tűnik Snoopy kutyástul, míg a népszerűségi aranyérmet egyértelműen a Simpson család viszi.
A gépem, amin itt dolgozom ezalatt a három hét alatt, a frinkahedron nevet viseli. Egy idő után igencsak furdalt a kíváncsiság, hogy mit is jelent, utánanéztem tehát. Az egyik Simpson epizódban Homért keresik, és Frink professzor rájön a megoldásra: Homér eltűnt a... harmadik dimenzióban. Frink professzor megalkotott egy fantasztikus elméletet. Szerinte a négyzetet ki lehet terjeszteni a képzeletbeli Z tengely irányába, ily módon egy fiktív háromdimenziós objektumhoz jutunk, amit kockának, vagy inkább feltalálója után Frinkahedronnak hívunk.
Péntek délután bevásároltunk a hétvégére. Egy otthon nagyobbacska közért méretű boltban csupa alkoholos dolgokat lehetett kapni, és a fent a falon körbe-körbe idézetek voltak, híres emberek alkoholtartamú itallal kapcsolatos idézetei. A sok tényleg jópofa komoly idézet között pedig az egyik nemes egyszerűséggel így szólt: „hmmmm... beer!” (Homer J. Simpson)
És hogy miért is volt szükségünk alkoholra? Hát mert elhúztuk a csíkot a világ végére. Nem, bocsánat, itteni léptékkel mérve csak a szomszédba mentünk. Bár oda-vissza az út majdnem annyi volt, mint Bp-ről Zürichbe.
Kissé lerövidített munkanap végén, kora délután indultunk, hárman az első autóban, a másik három ember pár órával később. Nekik volt GPS-ük. Mi viszont már Mountain View-ban eltévedtünk jól. Aztán csak megtaláltuk az autópályát, és folytattuk utunkat a kinyomtatott útvonalterv alapján. Aztán a semmi közepén, sötétben kellett volna a 99-es útról rátérni kelet felé a 20½-es útra. Egy pillanatig megvolt. Aztán valahogy 22-es lett belőle. Mentünk tovább, tovább. Aztán vissza. Aztán megint tovább. Össze-vissza. Megálltunk volna megkérdezni, hogy merre is, de a kiszemelt épület bejáratánál ki volt írva, hogy női börtön. Meggondoltuk magunkat. Kábé fél órát elszórakoztunk ezzel, majd feladtuk, és mentünk tovább a fő úton. A GPS-es második kocsis emberek, mint utólag kiderült, megtalálták a megfelelő leágazást, de ők sem elsőre. Azért elég kretének tudnak lenni az amerikaiak. Észrevehetetlen T alakú kereszteződésben az adott számú út derékszögben megtörik, mindenféle tábla nélkül. Kicsit feljebb a Road 22 keresztezi az Avenue 22-t. Eszünkbe sem jutott, hogy nem elég magát a számot figyelni. A felesekről nem is beszélve...
Még egy jó adag kocsikázás után megérkeztünk a faluba, találkoztunk a másik csapattal (igen, ők előbb értek oda), de a két eltévedés kevés volt, kellett még egy a házikó megtalálásához, kulcs megszerzéséhez.
Kábé éjfélre itt is voltunk. Wawona nevű falu (tényleg falu :-)), Yosemite nemzeti park.
Szombaton hatalmas kirándulás. A park méretét jellemzi, hogy a szállástól (ami szintén a parkon belül van) majdnem egy órát autóztunk a kirándulás kezdőpontjára.
Irdatlan nagy sziklák mindenütt. Patakok, vízesések. Meredek turistautak. Mókusok. Hihetetlen látvány. Napsütés. Elfáradás.
Este haza, helyi nagyon hangulatos vendéglőben igazi amerikai steak.
Vasárnap újabb rakat autózás, majd kisebb kirándulás, egy nagy sziklára fel. Csodás körpanoráma. A kék égen sok-sok fehér felhő. Süt a nap, közben picit csöpög az eső, hatalmas szivárvány marad utána. Visszafelé menet két szarvas (vagy valami hasonló állat) sétál át előttünk.
Irány haza. Már csak egy dolog hiányzik. Na nem, ez hülyeség, még százszor vissza lehetne jönni ide és újabb és újabb látnivalókat megnézni. De akkor is, maci nélkül nem mehetünk haza! Szomorúan gurulunk le a szerpentinen, bámulunk oldalra, hátha megpillantunk egy medvét. De nem. A néhánnyal előttünk lévő autó idegesítően lassan megy. Jó lenne megelőzni, de nem tudjuk. „Biztos ők is macit keresnek” – mondom, bár én sem hiszek benne. Aztán egyszercsak megáll. Hoppá! Maci! Fiatal fekete maci! Nem sokat láttunk belőle, épphogy csak annyit, hogy még nem olyan hatalmas nagy. De akkor is... láttam igazi, vadon elő macit :-)
Amerikában (majdnem) minden nagyobb. Ez benne a jó, és ez benne a rossz is. Nem lehet csak úgy átruccanni, a kirándulás egész hétvégés program. A park mérete és az egész látvány, a hihetetlenül magas függőleges sziklafalak, a szinte meghódíthatatlan hegyek csodálatra méltóak, lenyűgözőek. És valahol egyben félelmetesek is. Azt mondják: én olyan hatalmas vagyok, te meg olyan icipici, mondd, ugyan mit akarsz itt? Hiába hódítasz meg egyet, a többi ugyanilyen gúnyosan kérdezi.
Odahaza egy kirándulás során nyugalmat, békességet nyújt az erdő. Azt érzem, hogy befogad, részévé válok egy rövid időre. Itt leküzdhetsz sokkal nagyobb hegyeket, megmászhatsz meredekebb sziklákat, lélegzetelállító panoráma tárulhat eléd, sokkal több kaland vár rád, de ha kaland helyett melegségre, otthonra vágysz, azt nem tudom, hogy megtalálod-e itt. Aki itt nőtt fel, biztos megtalálja. Nekem így elsőre ehhez még idegen ez a táj. Amerikában (majdnem) minden túl nagy.
2 megjegyzés:
mi baj a noi bortonokkel, biztos orultek volna nektek :)
Remelem mostmar kezded aterezni az en nyari elmenyeim milyen lehettek, bar tudom nem meseltem sokat.
Megjegyzés küldése