A nagy sportember

A mai biciklizés adag: 2500m szintkülönbség. Oberalppass -> Disentis/Mustér (ez teljesen a dijoni mustárra emlékeztet, pedig csak egy kicsike falu német és rétoromán neve), majd Oberalppass -> Erstfeld.

Hangzavar

Hát a július kimaradt blogolásilag. Így járás tipikus esete. Sebaj. Igazából vendégeim voltak, akár rájuk is foghatnám.

Adós vagyok még a lisszaboni élménybeszámolóval és fotókkal (lőttem vagy ezret, végignézni is fárasztó volt). Elöljáróban csak annyit, hogy nagyon-nagyon király volt. Mivel a mai írás témája a zenebona, ezért csak annyit említek meg, hogy sajnos a Fado muzsika kimaradt. Akadt bőven egyéb program, és egyedül beülni egy bárba nem annyira izgi, mint mondjuk járni a környéket. De persze elhatároztam, hogy ha legközelebb arra járok, akkor ezt is bepótlom. Miután visszaérkeztem, még azon a héten jött e-mail a cégben, hogy szeptemberben megy a nagy csapat pár napos offsite-ra... na mit gondoltok hova?

Aztán volt egy piknik a cégben, ennek is jó ideje már. Kitalálták, hogy alkalmi guglis zenekar összedobhatna valami rövid műsort. Beindult a gyakorlás ezerrel, kemény két hét alatt sikerült 5 dalt összehozni. Persze gitárosból annyi van, mint nyű, de érdekes módon amint akkordozós ritmusos játék lett a téma (amit tábortüzeknél gyakoroltam bőven), hirtelen a nálam sokkal jobb hallással és dallamjátékkal rendelkező emberkék többen is bedobták a törölközőt. Így adódott, hogy az egyik számban én gitároztam (kattintani csak saját felelősségre!) Mondjuk az meg az én gitártudásomat minősíti, hogy a fő riffben a bal kézzel végig két ujjat kell felemelni meg visszatenni ugyanoda, nos ez az ugyanoda a legelső alkalommal jól hallhatóan nem sikerült. Sebaj. (A másik dolog, ami a videón megfigyelhető, hogy régesrég nem jártam fodrásznál, ez azóta sem változott.) A hirtelen szerveződő csapatról még megemlíteném, hogy az énekes pakisztáni leányzó (aki egyébként most erre a fél évre a mentorom) kedden válaszolta kérdésünkre, hogy nem, ő még sosem hallotta ezt a dalt. Azon a héten pénteken játszottunk. (A többi négy dal, amiben nem játszottam, nincs is fent a neten. A program ez volt: Are you gonna be my girl; Smoke on the water; Long train running; Poor boy boogie; Born to be wild.) A nagy sikerre való tekintettel azóta is folyamatosan gyakorlunk, bővítjük a repertoárt – a karácsonyi bulin egész estés koncerttel számítanak ránk.

A legújabb szerzemény zene fronton pedig az, hogy az utolsó pillanatban vettem repjegyet, fogalmam sincs hogyan fogok holnap hajnali 4-kor felkelni, de irány a Sziget! Csík, JunK, Besh, Veronika, Fruttik, Bori, Kiscsillag, Sumo, Kistehén, Maiden, és még ki tudja mi más... Sajnos azonban semmi sem lehet tökéletes, nem láttam Méheket a műsoron, a Tudosókra meg már újra Svájcban leszek.