Csilingel, amerre jár

Érdekes dolog a közlekedés Zürichben. Tök más, mint amit otthon megszoktunk.

Az autó nem nagyon divat, leginkább talán a kevés és drága parkolóhely miatt. Az ember egyedül a lakóhelye környékén (azonos irányítószámnál) parkolhat olcsón. Ott viszont meglepően olcsón. Időközben átköltöztem a másik ideiglenes szállásomra (ez még kisebb az előzőnél, de legalább teljesen korrekt, és gyalogtávolságra van a cégtől), bejelentettem hivatalosan a címet, és vettem parkolójegyet is. Másfél hónapra 15 frank, tényleg szinte ingyen van. Behoztam a kocsit, és leraktam a közelben egy kék csíkos parkolóhelyen. Azóta nem használtam, de legalább látom, hogy még épségben van :-)

A tömegközlekedés viszont annál jobb. Vonatok és villamosok mindenfelé, de van busz, troli, sőt, hajó és mindenféle hegyre fölmenő jóság is, a bérlet ezekre egyaránt jó. Egyelőre csak a vonatot és a villamost próbáltam ki, ezek alkotják a hálózat gerincét, ezekkel szinte bárhová el lehet jutni. A buszok szerintem csak dísznek vannak. :-) Arról nem is beszélve, hogy amint lesz alkalmam, idehozatom a biciklit, és azzal fogok járni.

Ebben a bejegyzésben a villamosokról fogok írni mindenféle érdekeset (remélhetőleg).

A villamos legfőbb tulajdonsága természetesen a színe. Na ez az az egy dolog, amiben meg sem közelítik a budapestieket. A kék alapvetően szép szín lenne, de itt sikerült megtalálniuk szerintem a létező legrondább kék árnyalatot. Se nem világos, se nem sötét, hanem valahol a kettő között, ráadásul koszos is (mármint nem szó szerint, hanem maga az árnyalat valami koszosközépkék). (BTW emlékeim szerint Budapesten régebben citromabbak voltak a villamosok, mint most, idő közben áttértek picit narancsosabb árnyalatra. Csak én képzelődöm, vagy másnak is feltűnt?)

Eddig nagyjából három fajta kocsit sikerült megkülönböztetnem, van régi, közepes és vadiúj fazonú. A régit úgy kell elképzelni, hogy ha Magyarországon lenne, már rég szétesett volna, itt viszont biztos rendesen karbantartják. De azért néha itt is szétesik :-) Hátul a padlón van valami kis gomb, amire ha határozottan rálépsz utasként, akkor csilingel egy nagyot. Gondolom azokból az időkből maradt, amikor még a kalauz utazott ott, és jelezte a vezetőnek, hogy indulhatnak. Vagy nem.

A közepes is teljesen kocka kinézetű. Ennek a kettőnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy a kocsi végében az elektromos dobozra rá lehet ülni és ott is lehet utazni. (Kábé mint otthon a Tátra (1, 18, 59, 61 stb.) villamosokon, csak nincs hülye rúddal lezárva a nem-akrobata utasok elől.)

Az új villamos nagyon-nagyon modern, alacsony padlós, hatalmas ablakokkal, és LCD monitor kijelzővel. Mutatja, hogy mi a következő három megálló, hány perc múlva érünk oda, valamint a végállomásra ugyanezt. Ráadásul a következő megállóra az átszállási kapcsolatokat is kiírja, szintén időpontokkal együtt (tehát hogy mikor érkezik az a jármű, amire ott át lehet szállni). Azt ugye mondanom sem kell, hogy az óra a pontos időt mutatja (vö. BKV, ahol valamilyen időt mutat), és a megállóhelyek kijelzése sem csúszik el egyfolytában. A hangszórók terén is lenne mit tanulnunk tőlük. Nem valami fülsértő szignál után üvöltik be a következő megállót, hanem kellemes rövid hangjelzés után természetes emberi hangon (bár igaz, valami szörnyű nyelven) mondják be. Aki kíváncsi rá, tisztán hallja; aki nem, azt meg nem zavarja.

A villamosok mind egyirányúak. Értsd: csak a jobb oldalon van ajtajuk. Így több ülőhely fér el, és soha nem használt vezetőfülkék sem foglalnak el értékes helyet. A kétkocsis villamosokon a hátsó kocsiban (általában) nincs is vezetőfülke. A végállomásokon szükségszerűen visszakanyarodik a villamos, bár erre szerintem kisebb íven is képes, mint a pestiek. A nyomtáv is jóval keskenyebb.

Az ajtók hasonlóak, mint a budapesti hannoveri villamosokon (bár nem tudom, hogy ott működik-e még a „hivatalos” üzemmód, vagy képtelenek voltak hozzászokni az utasok és esetleg megcsinálták hogy a vezető irányítsa az ajtókat). Ha valaki kívül vagy belül jelez, kinyílik az ajtó és vele együtt lehajlik az alsó lépcső, ami érzékeli, hogy állnak-e rajta. Ha egy ideje már nem, akkor felhajlik a lépcső és becsukódik az ajtó. A vezető egyszercsak megnyom valami gombot, innen kezdve már nem lehet kinyitni az ajtót, majd kap valami jelzést ha mindegyik becsukódott, tehát elindulhat. Sok helyen kanyarban áll meg a villamos, ott nem is lehetne a vezetőre bízni az ajtók becsukását. Elég gyengék az ajtók és okosan kinyílnak, ha valaki beszorulna. Egyébként az ajtók kifelé nyílnak, nem az utastérbe, és a lépcső is a hannoverivel ellentétben nem felcsúszik, hanem felhajlik, tehát menet közben nem lehet ráállni.

A kocsik mindkét oldalán van index (általában egymás fölött két narancssárga lámpa, amik felváltva villognak), de hogy minek, azt nem tudom. Megálláskor ugyanis nem, induláskor viszont jobbra(!) indexel a villamos, aminek az értelmét még nem sikerült megfejtenem. Talán annyi lehet, hogy ilyenkor már látják a rohanó emberkék, hogy nem érdemes rohanni, az ajtók már nem nyithatók.

A hálózat, mint már mondtam, elég jó, nagyjából lefedi Zürich említésre méltó részeit, és a külvárosi részekbe is elvisz. Napközben kábé 8-10 percenként járnak a járatok, de a belváros környékén általában több villamos is jó az embernek, tehát igazán nem kell sokat várni. A menetrendet nagyjából pontosan tartják. Az egyik megállóban például egyetlen megálló erejéig összetalálkozik a 3-as és a 9-es villamos, a 3-asnak nem tudom hogy ez hányadik megállója, de a 9-esnek nagyon sokadik, miután az egész belvároson keresztülvergődte magát. Mégis minden alkalommal egymás mögé érkeznek be, elöl a 9-es, mögötte a 3-as, és át lehet szállni bármelyikről a másikra. Más megállóknál is meg van szervezve, hogy bizonyos villamosok bevárják egymást (egyáltalán nem kell sokat várniuk, egy percet sem talán), hogy át lehessen szállni. Minimális veszteség annak, aki azon a járaton ül, hatalmas nyereség időben annak, aki átszáll. Itt bizony meg van szervezve az élet...

Ma különös kalandban volt részünk. Indultunk volna lakást nézni, a Paradeplatzon felszálltunk a 9-esre. A 9-esen régi és vadiúj villamosok is járnak; amilyen szerencsém van, én mindig a másik irányba vadiújat látok elmenni, nekem meg régi jön. A Paradeplatz egyáltalán nem nagy tér, viszont mégis hatalmas csomópont a villamosközlekedésben: hét különböző járat halad át a téren, összesen négy irányban indulnak ki vágányok. (Matematikusok kedvéért: nem, nincsen bármely két irány között villamosvonal.) Szóval jött egy régi 9-es, felszálltunk a hátsó kocsiba, de elég fura égett gumiszagot éreztünk. Még mondtam is viccesen, hogy mindjárt elromlik a villamos és leszállítanak minket. Nem kellett volna a falra festeni az ördögöt. Arról a 9-esről mindenki leszállt, üresen gurult tovább. Fogtunk egy 8-ast, ami másik útvonalon megy, de pár megálló után újra találkozik a 9-essel, valamint ott már a nekünk szintén jó 14-es is jár. Már a 8-as villamoson bemondtak valamit, nem figyeltem (egyébként is alig tudok valamit németül), de mintha a 9-es villamossal lett volna kapcsolatban. Amikor leszálltunk, a 14-es pont elment az orrunk előtt (látjátok, nem mindenhol tökéletes a csatlakozás), de jött utána egy 9-es. Régi 9-es, és csak 1 kocsiból állt. Hoppá! Ilyen állat nem létezik. Sebaj, felszálltunk. Valami miatt várt pár percet a megállóban indulás előtt, közben rejtélyes módon megjelent előttünk egy másik 9-es is (nyilván a 8-as vonalán jött és bekanyarodott elénk). A várakozás során bemondott ez is valamit, immár megpróbáltam figyelni. A 2-es és 9-es villamossal, meg valami kerülőúttal volt kapcsolatos.

Kizárásos alapon csak az történhetett, hogy az égett szagú hátsó kocsit kihúzták a Paradeplatzról, lekapcsolták, ideiglenesen otthagyták egy darabig, és az első kocsi továbbment, ezt kaptuk el később. Gyakorlatilag nulla idő alatt megszervezték és bemondták minden járaton (ugyebár a közvetlenül nem érintett 8-ason is), hogy mely villamosok járnak módosított útvonalon. Profi, gördülékeny szervezés, utasok azonnali korrekt tájékoztatása, nulla fennakadás. El tudjátok ezt képzelni Budapesten?

Elmeséltük az ingatlanos srácnak, aki a lakást mutatta. Ő is mesélt érdekes dolgokat. A központban minden járműről pontosan tudják, hogy hol van, és a tömegközlekedés még a közlekedési lámpákkal is össze van hangolva. Miliókat költöttek a rendszerre állítólag, de megoldották, hogy a jelzőlámpák előnyben részesítik a buszokat és villamosokat; megpróbálnak úgy váltani, hogy ezek mindig zöldre érkezzenek oda. Ily módon sokkal hatékonyabb a közlekedés, tényleg gyakorlatilag csak a megállókban a fel- és leszállás idejére állnak a járművek, nem várnak piros lámpánál keresztbe menő autók miatt.

Egyre inkább úgy érzem, hogy Magyarországnak nem Combinókra, 4-es metróra, gyönyörű új MÁV kocsikra volna szüksége, hanem egy kis józan észre.