Hetven

Hurrá! Majd később részletesen kifejtem... Miamihoz semmi köze mindenesetre.

Túlpart

Elvileg szűk négy nap döglés, punnyadás, homokban fekvés és magam süttetése következne... Gyakorlatilag ma, az első napon csomót esett az eső, és nincs is olyan igazán kánikula (mondjuk fázni azért nem fázom, és az óceánban nyakig megmártózás is megvolt).

Holnap ha korán kelek, akkor irány Key West (mintha az SF–LA távolság oda-vissza nem lett volna elég vezetés) – ha viszont későn, akkor biciklit tervezek bérelni és a várost azzal bejárni. Holnapután meg keresztbe. Negyednap meg döglés itt Miami egy véletlenszerű strandján, aztán irány a hideg Svájc és hétfőtől a vadiúj meló.

What's Up, Doc?

Brazil buli táncosokkal, élőzenével LA-ben... Napfény, meleg, a gyár irodája kilátással az óceánpartra Santa Monicában... Tapsi Hapsi csillaga az utca kövén, asszem kitaláljátok hogy hol... Van ám itt élet! :-)

Búcsú az iGoogle-től

Tegnap este elmentünk a közeli bárba, és jól berúgtunk. Na jó, annyira nagyon nem, de azért eléggé. Ez az egyetlen bár a cég közelében, és már-már hagyomány, hogy valahányszor valaki elhagyja az iGoogle projektet, itt van a búcsú parti. A tegnapi az enyém volt. Voltunk páran, aztán egyre kevesebben, a végén meg alig. Rövid volt. És még így is meglepően sokminden számomra újdonság derült ki kollégáimról.

Ma töltöttem az utolsó napot a csapattal. Doksik csiszolgatása magam után, meg ilyesmik. A nap végéhez közeledvén először írtam egy rövidke elköszönő e-mailt a csapat levlistájára. Azt hiszem, ez volt talán a legnehezebb e-mail a cégen belül amit valaha írtam. Hiába gondolkoztam, nem jutott eszembe semmi okos. Végülis teljesen sablonos, üres, rövid lett. Közben azért elgondolkoztam pár dolgon... Aztán a kevéske még ott lévő embertől egyenként elköszöntem, beszélgettem kivel csak pár szót, kivel többet. Nagyon nehéz volt. Nem tudom, hogy miért, de mégis fájt, és még mindig fáj. A hangom is elcsuklott párszor. Nem tudom, mi jár bennem. Hiszen emberileg nem igazán kerültünk közel egymáshoz, szakmailag meg pláne nem volt gördülékenynek nevezhető a központi csapat és a kihelyezett iroda kapcsolata. Mégis, végigfutottak olyan gondolatok a fejemben, hogy lehet hogy most láttam őket utoljára, és esetleg a cég főhadiszállásáról is végleg jöttem ma el. Valami nagyon facsarja a szívem, de nem igazán tudom hogy mi az. Talán épp az, hogy két és fél év oly hirtelen elrepült, és ezalatt nem volt lehetőségem megismerni őket. Bár azt hiszem, az igazi ok valahol ennél mélyebben keresendő...