Meglepetés

A történet valamikor nagyon-nagyon régen kezdődik, nem is tudom hogy mikor.

Mindig is picit csodáltam azokat, akik értettek a fényképezéshez, és mindenféle bűvszavakkal dobálóztak, melyeket sosem bírtam megérteni, vagy ha mégis, akkor másnapra elfelejtettem. Úgy gondoltam, hogy ez nem nekem való. Precízen beállítani mindent, úgy, hogy csak hónapokkal később hívod elő, csak akkor kapsz visszajelzést arról, hogy mégis jó lett-e, ez egyáltalán nem az én világom. Jól elvoltam az egyszerű automata katt-katt gépekkel.

Teltek-múltak az évek, a filmes gépet felváltotta a digitális, de részemről a buta katt-katt megmaradt, és még mindig jó volt.

Teltek-múltak tovább az évek, és feltűnt, hogy tulajdonképpen mindig ugyanazt a nagyon kevés bűvszót hallom, akár meg is lehetne érteni és tanulni a jelentésüket. Ehhez mindössze annyi kéne, hogy összefüggésükben, egyszerre lássam őket, mert én csak azt tudom megjegyezni, amit értek, és csak azt értem meg, amit összefüggéseiben látok. Nem tudom sok apró, más-más időpillanatban hallott részletből összerakni a teljes képet, mert amit nem tudok hova kapcsolni, azt villámgyorsan elfelejtem. Ezért lehetett, hogy nem fogott meg sosem a téma, mindig csak legyintettem, hogy ááá én ehhez hülye vagyok.

Az idő rohant tovább, egyszercsak úgy hozta a sors, hogy külföldre szakadtam, ekkor álltam neki a virtuális térbe áthelyezni pár kalandom leírását, meg a katt-katt eredményeit is. És ez ekkor még mindig tök jó volt.

Az első fordulópont talán az lehetett, amikor én is nekiálltam mások fényképeit nézegetni a neten. Hirtelen hatalmas ellentmondás tárult elém. Miközben fájt a szívem kidobni akár egyetlen tűrhető képet is, és százasával töltöttem fel a számomra egyébként roppant izgalmas képeket, addig a mások albumaiban lapozgatást hasonló szintű fotók esetén pár tucat után meguntam. Ráébredtem, hogy ami nekem, aki ott voltam, utólag kellemes emlékeket elevenít fel, vagy számomra fontos apró részleteket hordoz, az másoknak többnyire egy tök unalmas kép. Elkezdtem tehát picit jobban odafigyelni az érdekesebb, szokatlanabb kompozíciókra. Ekkor rájöttem még valamire: az egyszerű kompakt gép tudása gyakran kevés ahhoz, hogy kifejezzem, amit szeretnék. Próbáltam a feltöltött képek számát is csökkenteni, de sokszor azért került fel két-három kép ugyanarról, mert eggyel nem tudtam kifejezni, amit szerettem volna.

Láttam unokatesómék fényképeit a nászútról. Körülbelül harminc kép lehetett, mégis többet mondtak el, mint az én egész galériám.

Az utolsó nagy lökést az adta, hogy nekiálltam a neten nézegetni fényképeket időtöltés gyanánt, csak úgy. Nem profi fotósok, hanem lelkes amatőrök munkáit. Egyre egyértelműbbé vált az elhatározás: én is szeretnék ilyen képeket csinálni.

Az események itt már felgyorsultak. Eltöltöttem egy egész napot azzal, hogy megpróbáltam megtanulni mindent, amit a fényképezésről tudni érdemes (hmmm, szerintetek sikerült? :)). Olvastam rakat véleményt a különféle gépekről, igyekeztem eldönteni, hogy melyik márka mellett tegyem le a voksom. A vélemények alapján, és természetesen szimpátia által is vezéreltetve megszületett a döntés. Pénteken két zsák pénzzel a hónom alatt elslattyogtam a boltba (egy zsák = amennyit eredetileg szántam a projektre) és elhoztam!

Nagyon hosszú történet veszi kezdetét ezzel. Meg kell ismernem a gépben rejlő számtalan lehetőséget. Meg kell szoknom, hogy mikre kell odafigyelni. Például hogy nappal mégse legyek olyan hülye, hogy 800-as ISO-val fényképezzem végig az egész állatkertet. Rengeteget kell tanulnom arról, mitől lesz jó és izgalmas egy kompozíció. És akkor még a számítógépes képfeldolgozó programokban rejlő végtelen lehetőségekről nem is beszéltünk.

Bízom benne, hogy az idő múlásával egyre inkább érdemes lesz néha ellátogatnotok körülnézni a galériámba. Pár korai zsenge már megcsodálható egy külön erre a célra készített albumban, valamint az állatkert is bővült néhány fotóval.

Azt hiszem, most leptem meg magam először igazán a kinttartózkodásom során. Az eddigi egyetlen hétvége tapasztalatai alapján bátran kijelenthetem, remek választás volt, már most rengeteg örömöt leltem benne!