egmontmennimountainview

Az egész a legelső maffiapartin kezdődött. Tudjátok, amikor még nem is dolgoztam itt. Nekiestünk játszani úgy, hogy voltak, akik már ismerték egymást, voltak új arcok is bőven, és a játék során ad-hoc időpontokban derült ki az egyes emberek keresztneve. Amikor rám került a sor ilyen téren, az egyik leányzónak (ki tudja, talán épp maffiatag volt akkor) picit gyanús lett, emlékezett ugyanis, hogy az ő csapatában fog kezdeni egy ilyen nevű ember, aki Magyarországról jött. Mit sem tudván arról, hogy milyen gyakori nevem van, felmerült benne, hogy talán én lehetek az. Majd rögvest igyekezett megkérdezni: ugye tudom, hogy mindjárt utazunk a cég főhadiszállására?

Éééén? Odaaaa? Hát erről nem tudtam. Kizártnak tartom, hiszen még vízumom sincs.

Aztán az első munkanapomon (1-jén, hétfőn) hivatalosan is kiderült: habár még senki semmilyen lépést nem tett ezügyben, sürgősen vízumot kellene szereznem, mert két hét múlva kezdődik a projekttel kapcsolatos meeting- és tréningsorozat.

Amerikai vízumot szerezni Svájcban sem könnyű, bár az otthonihoz képest valamelyest jobbak a körülmények, hiszen a bennszülötteknek nem kell vízum, csak a külföldieknek (mármint Svájchoz képest külföldieknek). A szűk keresztmetszet az interjúra időpont kerítése, állítólag itt is hónapokkal későbbre adnak csak. Kivéve, ha megvannak a megfelelő kapcsolatok. Kedden szóltak, hogy péntek reggel 9-re legyek Bernben a követségen, akkorra szereztek időpontot. Közben sok egyéb szálon intézkedés, ajánlólevél Amerikából, tréningezés hogy hogyan viselkedjek (pl. ne mosolyogjak, ne vigyek magammal semmi elektromos kütyüt), és sok egyéb teendő.

Bern gyönyörű hely, talán még Zürichnél is szebb, bár csak nagyon-nagyon keveset láttam belőle, de a folyón hosszában futó gát és közepén a ház kissé kiakasztott. Nagyon magasan a folyó fölött ível át a híd, amin átment a busz, és onnan brutálisan jól nézett ki. Biztos járunk majd még ott és akkor beszámolok.

A követségen nagyjából sorbanállás, majd ülés következett. Kábé két óra hosszan. Aztán meg sem interjúvoltak hogy mit akarok, vannak-e terrorista kapcsolataim, csak közölték, hogy megadták a vízumot.

A történet folytatása egyelőre nem túl izgi. Repjegyfoglalás, egyéb intézkedések, aztán egy 33 óra hosszú szombat, amiből még 20 perc hátravan, bár ti már talán ébredeztek odahaza.

Üdv mindenkinek Mountain View-ból! Három héten keresztül innen jelentkezik a blogom mindenféle jósággal.