Plasztikai műtét

Mellékhatása akár egy jó kis fogyókúra is lehet. Mert az ember nem nassol össze-vissza, hanem megpróbál napi 3-szor kajálni, ha egyszer a fogdoktornő azt mondja, hogy bizony minden étkezés után nagyon alaposan fogat kell mosni, kitisztítani selyemmel és egyéb kütyükkel, nehogy bármi ételdarab ottragadjon a fogak és a drót közti számtalan rés egyikében.

A felső metszőfogaim egyike jóval előrébb áll, mint a másik, ezt tippem szerint mindenki hamar észreveszi, akivel beszélgetek. Engem sosem zavart. Az viszont már annál inkább, hogy az évek során lassan, de folyamatosan romlott a helyzet. Elég volt beleharapni egy almába, egy apró rostdarab szinte biztosan beragadt a két fog közé, és éreztem, hogy feszíti tovább. Nemcsak fent, lent is sajnos eléggé torlódtak és összevissza állnak a fogaim.

Habár a gondolat már évek óta foglalkoztatott, csak mostanra sikerült tényleg elszánnom magam. Megfosztottak fele bölcsességemtől (a felsőktől, még szilveszter előtt, előkészületként, hogy ne nyomják tovább össze a többit, de az almaevési problémát ez sem oldotta meg), valamint a bal alsó 5-östől is, amelynek a tükörképe iszonyú régóta hiányzik már (így szimmetrikus lett a fogazatom), és amelyik már egyébként is félhalott volt (ennek megfelelően nagyon nehezen sikerült kihúzniuk – egy élő fogat meg lehet fogni és két perc alatt kiszedni, egy félhalott azonnal törik ott ahol megfogod, szegény dokibá szenvedett vagy negyed órán át vele). A fogszabályzó ezt a két rést el fogja tüntetni. Az alsó még nincs fenn, majd a következő alkalommal; egyelőre úgy gondolta a dokinő, hogy bőven elég, ha a felsőhöz szokom hozzá.

Bevallom, rosszabbra számítottam, gyorsan megszoktam. Fel sem tűnik. Sajnos néha olyankor sem, amikor felállok nasiért. Lehet, hogy a mellékhatás nem jön be. Sebaj, májusra is kell valamit tartogatni!