2011/06/30

20%-os projektem

Többek között arról is híres a Google, hogy lehetőséget ad dolgozóinak munkaidejük 20%-át nem a fő projektükön, hanem valami mással tölteni. Feltéve persze, hogy ez a bizonyos valami más azért nagyjából passzol a cég profiljába.

Akik igazán komolyan csinálják, azok valami teljesen újat építenek. Valami olyasmit, amelyikből egy új termék, új szolgáltatás növi ki magát. Csak hogy egy példát említsek, néhányan még 2005-ben, röviddel a Google Maps indulása után kísérletképpen összeálltak Portland tömegközlekedési társaságával, és menetrendjüket elérhetővé tették a Maps-en, valamint azon alapuló útvonaltervezőt is készítettek. A projekt olyannyira sikeres volt, hogy manapság már többszáz ügynökség adatai érhetők el a Google Maps-en, desktopról és okostelefonról egyaránt.

Nem mindenki foglalkozik vadonatúj szolgáltatás fejlesztésével. Sokan egyszerűen csak besegítenek más projektbe, vagy kevésbé izgalmas babramunkát végeznek, illetve sajnos sokan nem is élnek a 20%-os lehetőséggel.

A múltkor említettem, hogy el fogom árulni, mi volt az én „20%-os” (na ennyi azért nem volt meg, talán 5–10% közt valahol) projektem. Hát, a világot ugyan nem váltottam meg, de azért elárulom hogy min dolgoztam, két felvonásban.

Első felvonás. Három éve nyáron nézegettem a Maps-et, hogy rajta vannak Budapest buszmegállói és járatszámai. Hű de jó, gondoltam. Aztán olvastam híreket a nagy BKV járatátszámozásról. Hű de jó, gondoltam. Aztán később megint nézegettem a Maps-et, és mondtam, tyű de jó hogy ott vannak a járatszámok. Aztán megint olvastam, hogy hogy s mint lesznek átszámozva a járatok, és mondtam, tyű de jó hogy logikusabb lesz. Aztán egyszer csak... hoppá... álljunk csak meg... itt valami nem lesz jó!

Szóval közel három évvel ezelőtt saját magamnak találtam ki azt a 20%-os projektet, hogy utánajártam, azok a járatszámok hogy s mint kerültek oda, honnan jönnek, ki és mikor fogja frissíteni azokat. Anélkül hogy elárulnám a választ, annyit azért elmondok, hogy elég komoly munkám volt abban, hogy a frissített járatszámok előbb-utóbb megjelentek a térképen, és karban is voltak tartva ez alatt az idő alatt, remélhetőleg egész jó minőségben.

Második felvonás. Megkezdődtek a beszélgetések arról, hogy milyen jó is volna, ha nemcsak járatszámok, hanem a menetrend is elérhető lenne, tudnánk Budapesten is útvonaljavaslatokat adni, és a BKV-tól kapnánk az ő legfrissebb adataikat. Leült egy asztalhoz a BKV és a Google, meg még ki tudja ki más aki benne volt a történetben. Az első felvonásban végzett munkám alapján nem meglepő módon én is ott voltam, mint leendő technikai kontakt, akinek már van valami tapasztalata, és természetesen szívesen dolgozna a projekten.

Aztán beindult a munka. Az a munka, melyet az utóbbi időben sokkal jobban élveztem, mint a fő projektemet. Azért, mert valami újdonság volt benne számomra. Magán a fő komponensen nem dolgoztam, sőt, bele se látok, ezt a BKV és partnerei készítették. Viszont kommunikáltam a fejlesztőkkel, végeztem tanácsadást, minőségellenőrzést, írtam segédszoftvereket a próba adathalmazok elemzésére, utánajártam kismillió előzőleg számomra is ismeretlen részletnek, győzködtem embereket erről-arról, vívtam politikai harcot házon belül is, ötletelgettem marketing lehetőségeken, sőt az elmúlt percekben a sajtótájékoztatón is prezentáltam a terméket. Végig sem bírnám gondolni hogy hányféle különböző dolgot tettem-vettem. Nagyon élveztem, leginkább azért, mert rengeteg olyan dolgot csináltam, amilyet előzőleg nem. Minimális betekintést is nyertem egy teljesen másképp működő cégbe, megismertem embereket, összefogtam szálakat, menedzseltem a dolgok folyását, és ahol kellett, ott mellesleg kódoltam kisebb-nagyobb dolgokat. Legfőképpen azonban hajtott az a cél, hogy remélhetőleg valami hasznos, hozzám is közel álló dologban segítem szülővárosom lakóit. Olyan projektet tudhatok magam mögött, amelytől úgy érzem hogy több lettem szakmailag, több lettem emberileg.



Örömmel jelentem, hogy mostantól a Google Maps-en elérhető a BKV menetrendje, útvonaltervezéssel, vonalhálózati térképpel. Használjátok egészséggel!

Végül, de nem utolsó sorban itt is szeretném megköszönni annak a több tucat segítőkész, lelkes munkatársamnak (széndékosan konkrét nevek vagy cégek említése nélkül), akik kisebb-nagyobb mértékben hozzájárultak a projekt sikeres véghezviteléhez!

Ui.: Nézzetek Tényeket ma este! :-)