Jégkrém

Mikulás bácsi hozott nekünk egy közösségi estet. Moziba mentünk cégestül. Bíztam benne, hogy a kretén magyarok, akik minden filmcímet tök másképp fordítanak le, képesek lesznek kitalálni valami frappánsabbat, mint a szörnyen hangzó szó szerinti fordítás: „Az arany iránytű”. De nem.

Persze mi nem magyarul láttuk. Angolul, német és francia felirattal. Valami fantasy film, és hát én nem igazán rajongom az ilyen stílusért. Nézhető volt, de különösebben nem ragadott meg, és szerintem tele volt a történet idétlen és logikátlan eseményekkel. Nem tudom, hogy igazából ez a stílus velejárója, vagy csak ez a konkrét film ilyen, vagy esetleg én nem értettem az egészet. Ha rajongsz az ilyen típusú filmekért, kíváncsi leszek a véleményedre!

Na de nem is erről szeretnék beszélni. Hanem a hülye svájci mozikról. Tudtam előre, hogy ez lesz, mondták. Mégis meglepett.

Az még hagyján, hogy itt is negyed óra reklámmal indítanak. Az már meglepőbb, hogy mindezt szintén kábé negyed óra késéssel kezdik vetíteni (hé, Svájcban volnánk, nemde?). De ez még mind semmi.

Nagyban zajlik a cselekmény. Kiszúrom a jobb felső sarokban a bevillanó fekete jelet. Nem tudom, tudjátok-e, vagy feltűnt-e már, mozifilmekben kábé 20 percenként felvillan valami téglalap vagy kör, aztán néhány másodperc múlva újra. Innen tudja a gépkezelő, hogy szalagot kell váltania (a filmek ilyen hosszú tekercseken vannak), és innen kezdve a másik vetítőgép dolgozik. Szóval észreveszem a téglalapot (ebből is látszik, hogy mennyire kötött le a cselekmény), és pár másodperc múlva, amikor egy nagy jelenetváltásra számítok (szalaghatárokon mindig ez van, hogy pici időzítési eltérés a váltásban ne legyen gond), a vártnál még nagyobb váltás lep meg. Az egész vásznat betöltöti egy gigantikus jégkrém, meg valami szöveg, hogy itt az ideje enni egy jégkrémet. Szünet a film közepén. Nooormáááliiis???