Bepótolva

Igyekszem mind bepótolni a sok-sok lemaradást, még ha eléggé szűkszavúan is, hiszen rengeteg minden történt.

Volt például a gyereknap valamikor nagyon régen. Helyesebben a magyar gyereknap, merthogy az minden országban tök máskor van, itt állítólag június 1-jén. Az úticél az állatkert volt. A lámával már korábban megismerkedhettetek, időközben a többiek is felkerültek az albumba. Nemcsak nagyon szép, de nagyon nagy is az állatkert, és hülye svájciakhoz méltóan este 6-kor bezár, így csak a felét volt időnk végigjárni. Majd egyszer biztos lesz folytatás.

Aztán volt egy offsite, amiről sajnos nincsenek fényképeim. A cégből egy nagyobbacska csapat elment Interlakenbe két napra: egy nap szórakozás, egy nap munka. Szórakozás terén canyoning, rafting és biciklizés közül lehetett választani, én a canyoning könnyű verzióját választottam. Azok kedvéért, akik nem tudják, hogy ez mit jelent, hiszen nem sokkal előtte még én sem tudtam: az ember beöltözik pingvinruhába, amiben be lehet menni a vízbe és nagyjából melegen tart, majd egy hegyi patak mentén mindenféle módszerrel lejön. A mindenféle módszer olyasmiket takar, mint például sétálás a derékig érő vízben, kötélen leeresztés, kötélen lendülés Tarzan-kiáltásokkal, vízbe beleugrás, csúszdázás, és hasonlók. Jellemző, hogy gyalog kábé 5 perc volt fölfelé a patak mellett az a táv, amit utána másfél óra alatt tettünk meg a vízben lefelé. Én még így is kihagytam egy-két dolgot, nekem ez már meredek volt. Akit érdekel, itt egy videó arról, hogy a profik hogy csinálják.

Aztán volt ugye a fociőrület. Még a cégben is lehetett nézni, akár az ebédlőben kivetítve, akár a számítógépen (és még a vihar sem okozott kimaradást). De ez valahogy nem volt annyira népszerű; akit érdekelt, az inkább kiment a városba. A fél belváros le volt zárva a rajongói zónák miatt, és bizony elég komoly élet volt ott. Először a holland-oroszon voltam kint, aztán a spanyol-olaszon, néztem a tömeget ujjongani, ünnepelni, vagy épp tapsolni és szomorkodni. Aztán a spanyol-orosz meccset pár kollégámmal együtt néztük nagy kivetítőn viszonylag közelről, rakat spanyoldrukker és még több sör társaságában, és utána valami zenekar játszott elég jól, fantasztikus érzés volt, és sok év után ismét előjött belőlem, hogy ki kéne menni a Szigetre. A döntőn sajnos az első félidő során valami jó kis helyet kerestünk nem túl sok sikerrel, a gólt magát nem láttuk, aztán a második félidőben meg már nem született gól.

A Zürich albumban láthattok régebbről pár „műalkotást” egymásra rakott jól kiegyensúlyozott kövekből a tóparton. Ezek eltűntek. Lehet, hogy ilyen hihetetlen mértéket öltött itt is a futballhulliganizmus?

Csináltam egy-két fényképet, nem sokat és nem túl jókat, pedig téma bőven lett volna az egész városban, csak valahogy nem jött össze, meg nem akartam kifejezetten fényképezgetéssel tölteni. Viszont mások albumaiban találtok nagyszerű képeket. Szolgálati közlemény: elkezdtem belinkelni ismerősök galériáit, szóval az én galériám jobb oldalán tessék bátran kattintgatni a fejekre-nevekre és mindenkinek a fényképeit végignézni! :)

Másik szolgálati közlemény: a saját albumjaim időcímkéjét beállítottam a bennük lévő legfrissebb fénykép időpontjára, és igyekszem a későbbiekben is frissíteni. Ez azért fontos, mert ilyen sorrendben jelennek meg az albumok (a legfrissebbekkel kezdve). Tehát mostantól könnyen láthatjátok, hogy például a Zürich album is frissült. (Meg persze ott van az RSS is.)

Most szombaton a Zürichi-tavat kerültem meg, igaz, csaltam, a kétharmadánál lévő hídnál levágtam az utat. Alig néhány fénykép készült, de az is több a semminél.

Vasárnap a focidöntő előtt a Rajnához, Európa legnagyobb vízeséséhez ruccantam el. Valamikor még a múlt évezredben volt szerencsém látni a Niagarát, ahhoz képest ez igencsak picike, mint ahogy az összes fényképen is elég picinek tűnik, és odaérve messziről is annak látszott, de azért közel menve már nem is olyan kicsi, és amikor közvetlen melletted zúdul le az irtózatos víztömeg, mint egy fehér-világoszöld habfürdő állagú valami, akkor az azért mégiscsak eléggé döbbenetes érzés. Aztán a hajó is vicces, ami bevisz a vízesés közepén lévő sziklára, és ahogy leparkol (megcéloz valami tök más pontot, aztán a sodrás hirtelen beviszi a megfelelő helyre, közben persze billeg össze-vissza). Az egyetlen dolog, ami picit beárnyékolta a kalandot, az a rakat magyar turista, akik természetesen, mint mindig, itt is idegeskednek valami érthetetlen dolgon. Csak tudnám, akkor minek mennek nyaralni, maradnának inkább otthon. Sok-sok kép a vízesésről, repülő halakról és a közelben lévő Schaffhausen kisváros belvárosáról mind-mind a megszokott helyen.