Új világ

Mielőtt elkezdtem itt dolgozni, még nem jártam Amerikában. Azok alapján, amiket láttam-hallottam róla, egyáltalán nem volt szimpatikus hely, nem vágytam oda.

Aztán, emlékeztek, rögtön a legelején kirepítettek. És ha egész Amerikáról nem is, de Észak-Kaliforniáról másmilyen kép alakult ki bennem. Teljesen furcsa, idegen, de barátságos, vidám, meleg. Határozottan tetszett, csodás emlékekkel tértem vissza.

Amikor másodszor jártam kint, már idegen sem volt. Sőt, talán jobban otthon éreztem magam ott, mint Zürichben. Akkor már úgy jöttem haza, hogy bármily meglepő is, leginkább számomra, igenis el tudnám képzelni, hogy néhány évet (ki tudja, talán sokkal többet is?) ott éljek.

De azt még akkor sem gondoltam volna, hogy a dolgok ilyen hamar ilyen komoly fordulatot vesznek. Kint töltöttünk egy hónapot, és az az egy hónap szakmailag is nagyon jót tett, a kommunikáció a csapattagokkal is sokkalta hatékonyabb volt. És jól éreztem magam, hiszen ott már nyár volt. A közvetlen kollégáim is hasonlóan éreztek. Majd visszajöttünk a hideg, zord télbe.

Beindultak a fogaskerekek... Sokat agyaltunk, beszélgettünk erről, utánajártunk a lehetőségeknek, intézgettünk mindenfélét. Elhatároztuk. Kiköltözünk.

Még sokmindent meg kell szervezni, jobb esetben is június lesz, mire a tettek mezejére lépünk, de megyünk. Ki tudja, mennyi időre. A zürichivel is így voltam, ezzel is, tart ameddig tart.

Furcsa érzések keringenek bennem. Leginkább azt sajnálom, hogy nem volt időm Zürichet, Svájcot megismernem. Ami Amerikában vár rám, az természeti kincsekben, kalandlehetőségekben talán kevésbé gazdag, de mégis, a szívemhez sokkal közelebb áll. Ott az emberek nem ridegek. Ott az emberek kedvesek, életteliek, és valahol nagyon-nagyon mélyen belül igazán boldogok.

Talán egyszer én is az leszek.