Bekap

Szóval ugyebár kidőltem aludni pár órát. Legalábbis ez lett volna a szándékom. Nem örülök neki, hogy 9 órányi alvás lett belőle, és késő délután ébredtem. Ez azt jelenti, hogy még teljes egészében a kaliforniai időzónára vagyok ráállva. Emiatt sajnos a zürichi főpályaudvaron tartott fagyást is átaludtam. Tudjátok, olyan fagyás, mint amilyenen San Franciscóban is voltunk nemrég, csak most tényleg kipróbáltam volna, milyen dolog öt percre mozdulatlannak maradni, így nézni a mit sem értő emberek csodálkozó tekintetét.

Este Petivel sétáltunk egy jó nagyot a környéken meg dumcsiztunk közben. Felsétáltunk picit magasabbra, ahol a lakóházak már véget érnek és gyönyörű kilátás nyílik Zürich fényeire. Itt két kissrác kisebb méretű nejlonzacskókat töltött meg vízzel egy kútnál, egy egész pad tele volt velük. Lelkesen mesélték hogy várják a barátaikat és majd csatáznak egy nagyot. Hmmm. Ehhez szerintem még nagyon hideg van. De mondtam nekik, hogy ha nem bánják, egyszer nyáron nagyon szívesen csatlakozom hozzájuk.

Visszafelé elég éhes voltam, így nagyon megörültem egy nyitva tartó kebaposnak (nem bírom begépelni ezt a szót, valahányszor nekifutok, mindig „bekap” lesz belőle – lehet hogy még mindig éhes vagyok?). Betértem hát. Viszont derengett, hogy csak kevés pénz van nálam. Megnéztem, mennyi is az annyi, ekkor vettem észre hogy az a kevés tényleg nagyon kevés, ráadásul nem is frank, hanem dollár. (Nem mintha nem 1:1 arányba lehetne most váltani a kettőt.) Peti nem hozott pénzt. Kártyát nem fogadnak el. Szerintetek ilyen szituban mi történik?

Megkérdezték, hogy itt lakunk-e a környéken. Helyesebben az egyik asztalnál ülő srác kérdezte meg, aki akkor vendégnek tűnt, bár később a pult mögött is megfordult. Mondtuk hogy igen. Ja, akkor nincs probléma, itt úgyis egy nagy család vagyunk, meg egyébként is pár frank igazán nem nagy tétel, majd hétfőn megadjátok. És már kérdezte is, hogy akkor két kebap jöhet-e. Csak én voltam éhes, így csak egyet kértünk. Nekik ez az egész tök természetes volt. Nekem meg égett a pofám, és rosszul éreztem magam. Mindenesetre a hitelre kapott kebap fincsi volt. Jól esett volna egy üdítő is hozzá, de azt már végképp nem lett volna pofám kérni. Csak el ne felejtsem a hétfőt tényleg itt kezdeni!