Egyszer régen, nagyon régen két fiatal fogta magát, meg néhány hangszert, és csináltak egy lemezt. Írtak többek közt egy dalt, amely a JFK gyilkosság után bennük kavargó érzésekről szól. Két gitár, két énekhang, semmi több. Az albumot kiadták, majd az alkalmi banda szét is vált. A dalt párszor eljátszották a rádióban, de nem aratott különösebb sikert. Producerük viszont gondolt egyet, tudtuk nélkül más zenészekkel rájátszatott elektromos gitárt, basszusgitárt és dobot, és újra kiadta. Ezúttal hatalmas siker lett belőle, melyen felbuzdulva újra összeállt a két srác. Második lemezükre is rárakták a dalt, ezzel a felturbózott hangszereléssel. Közös karrierjük eredménye összesen öt stúdióalbum és számtalan napjainkban is ismert és népszerű világsláger lett.
Egyikük Locarnóban adott koncertet. Sajnos főleg saját szólókarrierjének dalaiból, amik azért általában nem annyira kiemelkedően jók. Csak úgy egyszerűen jók.
Ha még nem jöttél rá, hogy melyik együttesről és melyik dalról van szó, a locarnói fényképek segíthetnek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése