Zik zik

Ma reggel havazott. Állítólag már másodszor, az elsőt elkerültem. Az emberek többnyire nagykabátban, néhányukon sapka is van. A táskámban ott figyel a pulóver arra az esetre, ha az egy szál pólóban fáznék. Este felvettem, szükségem volt rá.

Német partira mentünk. Lengyel kolléganőnk kitalálta, hogy nincs elég alkalma gyakorolni a németet, ezért a csapatnak szervez egy kisebb összejövetelt, ahol csak németül szabad beszélni. Volt két német anyanyelvű emberke, három úgy-ahogy beszélő, és ketten minimális szinten. Nagyon vicces volt. A svéd srác hozott német szótárt, de úgy éreztem, hogy ez nem túl nagy segítség. Értsd: svéd–német szótárt. A házigazdák lengyel–német és lengyel–olasz kombóját már picit esélyesebbnek tűnt érdemlegesen használni, de inkább maradtunk a makogásnál, kézjeleknél, és néha be-becsusszanó angol mondatoknál, amiért igazából diszkvalifikáció járt volna, de szerencsére elnézőek voltak a többiek. Társasjátékoztunk, amiben az az igazán szép, hogy sikerült megértenem a szabályokat. Szerencsére nem maffiásat (gyilkososat) játszottunk, képzelhetitek, mennyire tudtam volna érvelni amellett, hogy ártatlan vagyok.