Búcsú az iGoogle-től

Tegnap este elmentünk a közeli bárba, és jól berúgtunk. Na jó, annyira nagyon nem, de azért eléggé. Ez az egyetlen bár a cég közelében, és már-már hagyomány, hogy valahányszor valaki elhagyja az iGoogle projektet, itt van a búcsú parti. A tegnapi az enyém volt. Voltunk páran, aztán egyre kevesebben, a végén meg alig. Rövid volt. És még így is meglepően sokminden számomra újdonság derült ki kollégáimról.

Ma töltöttem az utolsó napot a csapattal. Doksik csiszolgatása magam után, meg ilyesmik. A nap végéhez közeledvén először írtam egy rövidke elköszönő e-mailt a csapat levlistájára. Azt hiszem, ez volt talán a legnehezebb e-mail a cégen belül amit valaha írtam. Hiába gondolkoztam, nem jutott eszembe semmi okos. Végülis teljesen sablonos, üres, rövid lett. Közben azért elgondolkoztam pár dolgon... Aztán a kevéske még ott lévő embertől egyenként elköszöntem, beszélgettem kivel csak pár szót, kivel többet. Nagyon nehéz volt. Nem tudom, hogy miért, de mégis fájt, és még mindig fáj. A hangom is elcsuklott párszor. Nem tudom, mi jár bennem. Hiszen emberileg nem igazán kerültünk közel egymáshoz, szakmailag meg pláne nem volt gördülékenynek nevezhető a központi csapat és a kihelyezett iroda kapcsolata. Mégis, végigfutottak olyan gondolatok a fejemben, hogy lehet hogy most láttam őket utoljára, és esetleg a cég főhadiszállásáról is végleg jöttem ma el. Valami nagyon facsarja a szívem, de nem igazán tudom hogy mi az. Talán épp az, hogy két és fél év oly hirtelen elrepült, és ezalatt nem volt lehetőségem megismerni őket. Bár azt hiszem, az igazi ok valahol ennél mélyebben keresendő...