.pt #2

Ezt a piszkozatot most találtam, közel 2 éve vár arra hogy befejezzem. Hát ez már nem fog megtörténni, közzéteszem változatlan formában :)

Céges konferencia, szept. 8–10. Repülés Lisszabonba szerda reggel, vissza péntek reggel. Kivéve aki előre kérte, hogy inkább vasárnap estére szóljon a visszafelé repülőjegy. Naná hogy!

A reggel 6:30-as repcsit elérni nem egyszerű feladat. 4-kor szól az ébresztő. Mindenféle teendő akadt előző nap, így csak este 10-kor kerültem ágyba. Sajnos általában nagyon nehezen alszom el, ha tudom, hogy másnap korán kell kelnem. Így történt most is.

Éjféltájt valami nem stimmelt. A telefonom szünet nélkül rezgett, mint amikor ügyeletes vagyok és riasztást kapok. De nem voltam ügyeletes. Félálomban, teljesen kómásan ránéztem az SMS-re. Tartalma körülbelül ez volt: „Járat törölve, olvass e-mailt”.

Céges hálóba beléptem, ám ott semmilyen plusz információ nem volt elérhető, csak annyi, hogy többen dolgoznak a problémán. Kiderült előbb-utóbb, hogy a köcsög francia légiirányítók sztrájkolnak, a repülőgép rossz helyen van és nem tud eljutni Zürichbe. Közel egy órán át vártam plusz információra, de végül abban maradt a csapat, hogy menjünk aludni, jön újabb riasztó SMS, ha van bármi változás, egyébként találka a cégben reggelinél. Abban a tudatban aludtam vissza, hogy bőven kialhatom magam.

Nem sokkal később, úgy hajnali 2 tájt azonban újabb riasztás jött: „Az eredeti terv szerint menj ki a reptérre, részletek e-mailben”. Céges hálóba újra beléptem. Kiderült, hogy a járatot valószínűleg törlik, ám ez még nem teljesen biztos, lehet hogy nem; valamint hogy ott kell lenni hajnalban időben a reptéren ahhoz, hogy átrakjanak minket másik gépre.

Ismét, mondanom sem kell, nagyon nehezen sikerült elaludnom a maradék 2 órára. Aztán hajnalban szörnyen álmosan felkelni, vonatra fel...

Természetesen a járatot törölték, sokan buzgón szervezkedtek, a sok-sok céges embert több gépre tudták szétszórni, én a legnagyobb csapattal a 12:30-as, tehát 6 órával későbbi gépre kaptam jegyet. Irány haza, 3 óra alvásra volt idő, majd megint vissza a reptérre.

A vonatról leszállva találkoztam egyik kollégámmal, tőle hallottam a hírt: nem úgy van az ám, hogy ez a gép simán menetrend szerint elindul. Késik ám vagy 2 órát. Hát lett abból 3 és fél, bizony délután 4-kor hagytuk el a földet.

Így történt, hogy a konferenciára hulla fáradtan érkeztem meg, és az első napi szakmai programokról teljesen lemaradtam sokadmagammal.

Este kaptunk valami baromi vacak vacsit (annak ellenére, hogy sokcsillagos, drága szállóban voltunk), majd kolbászoltunk a városban.

Másnap napközben konferencia, este vacsi (ezúttal külső helyszínen, és nagyon jó volt).

Péntek reggel el kellett hagynom a hotelt. Ott álltam, hogy lustaságomnak köszönhetően még nem volt szállásom a maradék 2 éjszakára, és fogalmam sem volt hogy mit akarok csinálni. Lisszabont és szűk környékét már láttam, elég fáradt voltam ahhoz hogy az alig ismert kollégákhoz csatlakozzak mindenféle közös programokra és új embereket ismerjek meg. Inkább béreltem megint egy autót, és elindultam világgá, jóval messzebb, mint nyáron. Két kiszemelt jelölt Porto és környéke (messze északra), valamint az Algarve tájegység (messze délre) volt, véletlenszerűen a dél nyert.

A pénteket és a szombatot azzal töltöttem, hogy lassan, kis utakon, az eredetileg elképzeltnél jóval lassabban végigmentem nagyjából a part mellett Sines-től egészen az ország délnyugati csücskéig, közben meg-megállva sokat bámészkodva, fényképezve, óceánban csobbanva és napozva, véletlenszerű icipici faluban megaludva egy éjszakára. Természetesen sziklafalakból és világítótornyokból most sem szenvedtem hiányt. Aztán szombaton késő este még átvezettem kelet felé Albufeira-ba, az autópályához közeli, tengerparti városban kerestem szállást.

Teljesen meglepett ez a város. Valami csöndes kis helyre számítottam, ehelyett hatalmas pezsgő éjszakai életbe csöppentem bele egy akkora belvárosban, ahol kifejezetten jó tájékozódási készségem ellenére is itt rengetegszer eltévedtem. Végigjártam nem is tudom hányszor fel s alá, kajáltam, fagyiztam, meg minden ilyesmi. Másnap reggel fürödtem egy picikét, meg készítettem pár fényképet (bár igazából előző éjjel kellett volna), majd az autópályán visszaszáguldottam Lisszabonba. A repülő indulása előtt már csak a múltkor zárva talált Jeromos kolostorra akadt egy kis időm.