2008/11/17

Meglepetés

A történet valamikor nagyon-nagyon régen kezdődik, nem is tudom hogy mikor.

Mindig is picit csodáltam azokat, akik értettek a fényképezéshez, és mindenféle bűvszavakkal dobálóztak, melyeket sosem bírtam megérteni, vagy ha mégis, akkor másnapra elfelejtettem. Úgy gondoltam, hogy ez nem nekem való. Precízen beállítani mindent, úgy, hogy csak hónapokkal később hívod elő, csak akkor kapsz visszajelzést arról, hogy mégis jó lett-e, ez egyáltalán nem az én világom. Jól elvoltam az egyszerű automata katt-katt gépekkel.

Teltek-múltak az évek, a filmes gépet felváltotta a digitális, de részemről a buta katt-katt megmaradt, és még mindig jó volt.

Teltek-múltak tovább az évek, és feltűnt, hogy tulajdonképpen mindig ugyanazt a nagyon kevés bűvszót hallom, akár meg is lehetne érteni és tanulni a jelentésüket. Ehhez mindössze annyi kéne, hogy összefüggésükben, egyszerre lássam őket, mert én csak azt tudom megjegyezni, amit értek, és csak azt értem meg, amit összefüggéseiben látok. Nem tudom sok apró, más-más időpillanatban hallott részletből összerakni a teljes képet, mert amit nem tudok hova kapcsolni, azt villámgyorsan elfelejtem. Ezért lehetett, hogy nem fogott meg sosem a téma, mindig csak legyintettem, hogy ááá én ehhez hülye vagyok.

Az idő rohant tovább, egyszercsak úgy hozta a sors, hogy külföldre szakadtam, ekkor álltam neki a virtuális térbe áthelyezni pár kalandom leírását, meg a katt-katt eredményeit is. És ez ekkor még mindig tök jó volt.

Az első fordulópont talán az lehetett, amikor én is nekiálltam mások fényképeit nézegetni a neten. Hirtelen hatalmas ellentmondás tárult elém. Miközben fájt a szívem kidobni akár egyetlen tűrhető képet is, és százasával töltöttem fel a számomra egyébként roppant izgalmas képeket, addig a mások albumaiban lapozgatást hasonló szintű fotók esetén pár tucat után meguntam. Ráébredtem, hogy ami nekem, aki ott voltam, utólag kellemes emlékeket elevenít fel, vagy számomra fontos apró részleteket hordoz, az másoknak többnyire egy tök unalmas kép. Elkezdtem tehát picit jobban odafigyelni az érdekesebb, szokatlanabb kompozíciókra. Ekkor rájöttem még valamire: az egyszerű kompakt gép tudása gyakran kevés ahhoz, hogy kifejezzem, amit szeretnék. Próbáltam a feltöltött képek számát is csökkenteni, de sokszor azért került fel két-három kép ugyanarról, mert eggyel nem tudtam kifejezni, amit szerettem volna.

Láttam unokatesómék fényképeit a nászútról. Körülbelül harminc kép lehetett, mégis többet mondtak el, mint az én egész galériám.

Az utolsó nagy lökést az adta, hogy nekiálltam a neten nézegetni fényképeket időtöltés gyanánt, csak úgy. Nem profi fotósok, hanem lelkes amatőrök munkáit. Egyre egyértelműbbé vált az elhatározás: én is szeretnék ilyen képeket csinálni.

Az események itt már felgyorsultak. Eltöltöttem egy egész napot azzal, hogy megpróbáltam megtanulni mindent, amit a fényképezésről tudni érdemes (hmmm, szerintetek sikerült? :)). Olvastam rakat véleményt a különféle gépekről, igyekeztem eldönteni, hogy melyik márka mellett tegyem le a voksom. A vélemények alapján, és természetesen szimpátia által is vezéreltetve megszületett a döntés. Pénteken két zsák pénzzel a hónom alatt elslattyogtam a boltba (egy zsák = amennyit eredetileg szántam a projektre) és elhoztam!

Nagyon hosszú történet veszi kezdetét ezzel. Meg kell ismernem a gépben rejlő számtalan lehetőséget. Meg kell szoknom, hogy mikre kell odafigyelni. Például hogy nappal mégse legyek olyan hülye, hogy 800-as ISO-val fényképezzem végig az egész állatkertet. Rengeteget kell tanulnom arról, mitől lesz jó és izgalmas egy kompozíció. És akkor még a számítógépes képfeldolgozó programokban rejlő végtelen lehetőségekről nem is beszéltünk.

Bízom benne, hogy az idő múlásával egyre inkább érdemes lesz néha ellátogatnotok körülnézni a galériámba. Pár korai zsenge már megcsodálható egy külön erre a célra készített albumban, valamint az állatkert is bővült néhány fotóval.

Azt hiszem, most leptem meg magam először igazán a kinttartózkodásom során. Az eddigi egyetlen hétvége tapasztalatai alapján bátran kijelenthetem, remek választás volt, már most rengeteg örömöt leltem benne!

15 megjegyzés:

Unknown írta...

Én is szemezek már egy jó ideje ezzel a géppel, de elhatároztam, hogy várok még egy kicsit. Erre most mindenhol errõl olvasok, még ott is ahol nem számítok rá. Így bírja ki az ember, hogy ne vegye még meg. :)

kittka írta...

Nagyon jók lettek ezek a képek! :)
Én is nagyon szeretnék ilyeneket csinálni, már csak az a bizonyos 2 zsák hiányzik. No de én türelmes vagyok... :)

Daniel A. Nagy írta...

Hajrá, hajrá!
Az a próbaalbumból lényegében kiderül, hogy egy pár fontos dolgot sikerült megérteni. Sok sikert és érdekes képeket kívánok!

bejcike írta...

Nagyon szépek a képek.
Ezek szerint tényleg nem mindegy, milyen eszközzel csinálja az ember.

Hogy van az, hogy a "tükörben" készített képen mégsem fordítva van a Nikon felirat? :-)

(A telefon alapján sok mindenre gondoltunk, de fényképezőre nem...)

egmont írta...

Visszatükröztem a képet progiból.

A telefonban pedig még említettem is, hogy majd küldök képeket "róla", hehe :)

zsbana írta...

Öcsém azt a jóslatot tette, hogy mivel ez bővíthető gép, még fogsz rá költeni egy zsákkal: másik optikára meg vakura.

Janusz írta...

az a mini "allvany" elbirja a gepet, nem csuklik ossze?

egmont írta...

Elbírja, bár kétségtelen hogy inkább játékszer, mintsem igazi állvány.

kicsikrumpli írta...

a kéretlen kétcentek:
-a nikonban az a jó, hogy be lehet rajta állítani az ISO-t aftomatára - jó dolog, hasznos dolog, szeressük dolog
-a beépített hülyegyereküzemmódok az álmoskönyv szerint korai bosszúság
-ha élvezed a kattogtatást, akkor jó úton indultál el :)

egmont írta...

zsbana: Az optikára egy zsák már nagyjából megvolt, a defaultnál eggyel jobbat vettem, tudván hogy valszeg hamarosan nem akarok bővíteni (legalábbis addig nem, amíg úgy érzem, hogy nekem kéne a géphez felnőnöm és nem fordítva), ráadásul nem vagyok az a típusú ember, aki agyba-főbe cserélgetné a lencsét minden katt előtt. A vakuval sem vagyok jó barátságban, leginkább nappali kültéri fotókat tervezek készíteni, de hát ki tudja mit hoz majd a sors...

egmont írta...

kittka: ezúttal kicsikrumpli hat centjét felajánlom, ennyivel hozzájárulok a leendő gépedhez :)

kicsikrumpli: méghogy kéretlen??? állandóan azon bosszankodom hogy soha senki nem akar kommentelni, örülök hogy végre beindult az élet! hülyegyereküzemmódok alatt a virág meg kalaposnéni meg ilyesmi piktogramokra gondolsz? nem, azokról szó sem lehet, a MASP betűkre koncentrálok.

koblac55 írta...

Örömmel látom, hogy sikerült lefotóznod a digitális toronyórát!
Amúgy meg én - mint nem fotózó - egy szakkifejezést tanultam meg, a fehér-egyensúlyt. (De meg ne kérdezd, mi az...)
A képek egyébként nagyon jók!

Janusz írta...

Ne aggodj, viszonylag gyorsan ki fogod tapasztalni ennek az obinak a korlatait :)
Viszont jo hir, hogy legalabb atmenetileg megkimelted magad az erzekelon megjeleno porszemcsektol, amik alkalmankent kisebb idegrohamot kepesek okozni ha pont rossz helyen jelennek meg :D

kicsikrumpli írta...

Egmont: a hülyegyereküzemmódok alatt pontosan azt értettem... Kalapos néni kutyával, a háttérben tüzijáték :)
A MASPból elég lesz az AS is.

Unknown írta...

Gratulálok! Üdv a DSLR klubban Egmont!

Én SLR-en tanultam fényképezni 20 évvel ezelőtt, de sokáig hanyagoltam a témát sajnos (főleg a DSLR-ek eszetlen ára miatt).
Most, hogy én is beruháztam egy ilyen gépbe, k.b. 200 képet csinálok havonta, néha többet :)
Amúgy onnan lehet tudni, hogy tényleg van különbség a katt-katt és a komoly DSLR között, hogy a laikusok és megjegyzik, hogy "hmmm.. mostanában mintha jobbak lennének a képeid a Picasa-n" :)