Bra

Eredményhirdetés következik. (Ha az előző blogbejegyzést még nem olvastad, de még szeretnél tippelni magadban, most még gyorsan bepótolhatod.)

Érkezett pár érdekes tipp. Összesen két egész és két fél pirospont a nyereményalap, de csak a két egészet tudom kiosztani.

A lépcső és a lift nem szerepelt a tippek között, holott ezek is vannak az épületben – de úgyis tudtátok, hogy ezekért nem járt volna jutalom.

Érdekes ötlet a teleport, bár nyilván nem lövöm le a bejegyzés címében a megfejtést, ráadásul a pozsy-féle verzió ugyanoda visz vissza – ennek mi értelme? Állítólag egyébként van teleport az épületben: egyes pletykák szerint a könyvtárban van egy rejtett ajtó, amelyiken átlépve Mountain View-ban találja magát az ember. Az állítást hivatalosan még nem erősítették meg.

A teleport koktél már sokkal jobban hangzik. Az első emeleten van a Tech Stop, ahova például akkor fordul az ember, ha gond van mondjuk az egerével. Bár az egész úgy van kialakítva, hogy amint odaérsz, új egér helyett inkább egy koktélt akarsz kérni, mert egy tengerparti bárban érzed magad. A bejegyzés végén linkelek képet többek közt erről is.

Ami a páternosztert illeti, nos, azt valahogy sohasem szerettem, örülök hogy nincs. Ráadásul egészen mostanáig azt sem értettem, hogy mi köze egy felvonószerkezetnek a Miatyánkhoz. Valószínűleg túl rég tettem fel magamnak ezt a kérdést. Manapság könnyű megválaszolni. Tudjátok, ahogy mondani szokás: „Google a barátod, Wiki a barátnőd”. Szóval az egész szerkezet úgy jár körbe, mint a rózsafüzér a kézben imádkozás közben, innen a név. Bizarr asszociáció.

Na de térjünk vissza az eredményhirdetésre.

Az egyik ki nem osztott fél pirospontot a mászófal tipp érte volna. Állítólag ilyet is szerettek volna, de biztonsági okokból nem engedélyezték.

A másik fél pirospont a síliftért járt volna. Tele vagyunk ugyanis sífelvonó gondolákkal, ezek azonban nem mozognak, hanem kisebb tárgyalóknak, vagy ha jobban tetszik, félrevonuló kuckóknak vannak berendezve.

Az egyik egész pirospont a blog megírása után perceken belül elkelt, Noémi büszkélkedhet vele. Az első emeleten a csúszdába beülve a földszinti étterembe lehet roppant lendületesen és jókedvűen megérkezni. Sajnos a kipróbálása után nem sokkal rátaláltam a Tate csúszdájára, ehhez képest elég kispálya ami nekünk van, de ne legyünk telhetetlenek. Legalább eggyel több indok, hogy egyszer elruccanjak Londonba.

A másik pirospontot pedig a második hozzászólással Janusz vitte el könyörtelenül, esélyt sem hagyva a többieknek. Két tűzoltórudunk is van. Az egyik rúd az ötödikről, a könyvtár közeléből ereszkedik le a negyedikre a nyírfák közé, nem messze az én asztalomtól. A másik pedig a második emeleten lévő Wii-től egyenesen az elsőn lévő hangszigetelt játékszobába vezet, ahol a Guitar Hero a nagy sláger.

Mondanom sem kell, ha halmozni szeretnénk az élvezeteket, az ebédlőhöz vezető úton a negyedikről csak a másodikig sétálunk vagy liftezünk.

A rúdtól eleinte nagyon para voltam, de már kezdek hozzászokni. Tudom, hogy nem érdemes erősen szorítani, hiszen csak odaégeti a kezem, és egy emelet úgysem olyan magas, nyugodtan lehet picit gyorsabban is csúszni. Ahhoz még picit gyakorolnom kell, hogy a profikhoz hasonlóan lendületesen féloldalasan ráugorjak és pörögve menjek le.

Ígértem fényképeket. Meg gondoltam, hosszan mesélek mindenfélékről, például a nyers betonfal és a színes dekorációk érdekes összhatásáról, a tojásokról, a könyvtárban a kandallóról, az akváriumról, meg ilyenekről. De azt hiszem, sokkal jobb, ha maguk a képek beszélnek helyettem. Így nekem is marad időm aludni a holnapi síelés előtt.

Van néhány nem annyira nagyon érdekes fénykép Richard régebbi albumában, főként az építkezésről, egy évvel ezelőttről. Az igazán izgalmas fényképek pedig Richard újabb albumában, valmint Roshan galériájában csodálhatók meg.