Ügyelet vége

Mint azt év elején már megírtam, márciustól átmenetileg nem szoftverfejlesztői, hanem üzemeltetői munkakörben dolgozom. Elvileg fél év lett volna, gyakorlatilag most telt le a nyolcadik hónap, és még egy nagyon kicsit maradok.

Ennek a programnak az egyik velejárója az, hogy ügyeletet is kell vállalni kábé havonta. Hogy ez mit is jelent? Azt, hogy egy hétig én vagyok az elsődleges kulcs ember, akinek arról kell gondoskodnia, hogy az általunk futtatott szolgáltatás (jelen esetben Google Maps és Earth) zavartalanul működjön. Rengeteg automata monitorozás van, és ha valami szokatlan történik, vagy valami nem megfelelően működik, akkor csipog a telefon, és nagyon gyorsan cselekedni kell (tíz percen belül el kell kezdeni a probléma megoldásán dolgozni). Néha az is megesik, hogy nem automata rendszer, hanem élő ember riaszt.

A mi csapatunk nagyobbik része Zürichben, kisebbik része Sydney-ben van, így a beosztás úgy fest, hogy hétköznap reggel 11-től este 11-ig visszük mi zürichiek az ügyeletet, hétvégén viszont egész végig (ez tehát 60 óra folyamatosan, péntek reggeltől vasárnap estig). Itt bizony benne van a pakliban, hogy az éjszaka közepén fel kell kelni. Vagy hogy ha valami nagyobb gubanc van, akkor hajnali 4-ig dolgozni (volt rá példa).

Hogy egy ilyen hétvége hogyan fest, az teljesen változatos. Általában pár riasztás jön, összességében 1–2 órát kell gép előtt ügyködni. Volt már olyan hétvége is, amikor alig volt nyugtom; volt már olyan éjszaka is, amikor 3-szor vagy 4-szer is riasztás ébresztett.

Most volt az utolsó ügyeletes hetem, épp most ért véget a műszak. Hatalmas mázlim volt, el sem hiszem: ezen a hétvégén egy szem riasztás sem érkezett. Pusztán azért léptem be a céges hálózatra, hogy meggyőződjek róla: nem az SMS-küldéssel akadt probléma :)

Furcsa dolog ügyeletesnek lenni. Úgy indulni el közértbe, vagy sétálni egyet, vagy biciklizni messzire, hogy mindig zsebben van a telefon (rezgőn), hátizsákban a laptop, tartalék aksi, és minden egyéb technikai jóság. Úgy menni vendégségbe, partiba, filmklubra, vagy éppen aludni, hogy tudod, bármikor csipoghat és cselekedni kell. És aztán ha esemény van, akkor vagy a jól ismert lépéseket követni, vagy valami teljesen új ismeretlen dolgot kinyomozni, utánaolvasni, szükség esetén segítő kollégát keresni.

Úgy érzem, még 2–3 évet el kellene töltenem ebben a munkakörben ahhoz, hogy legyen annyi tapasztalatom és rutinom, hogy azokat a riasztásokat is hatékonyan tudjam kezelni, amelyekre még nincs recept. Ennyi idő elteltével valószínűleg nagyon tudnám élvezni az egész munkakört. Addig, hát, vannak nagyon jó oldalai is, meg vannak nem annyira jó oldalai is. Amikor gyorsan meg kell oldani valamit, de a szükséges ismeret töredékével sem rendelkezem, nos, ezt például nem szeretem.

Adódott volna a lehetőség, hogy ebben a munkakörben maradjak. Azonban ezt a 2–3 évet nem kívánom rászánni arra, hogy eljussak addig, amikor már felhőtlenül élvezném. (Ha csodálkoznál, hogy hogyan lehet élvezni az éjszakai felébresztést meg ilyesmit: nos, egy hétnyi ügyeletért 2 szabadnap jár – ez így már nem is olyan rossz, ugye?) Szóval komolyan gondolkoztam sokat, és ha lenne már annyi gyakorlatom, hogy magamtól érdemlegesen meg tudjak küzdeni bármilyen problémával, akkor lehet hogy szívesen folytatnám az egész munkakört. De nincs, és az idáig vezető utat idő (és tehetség) hiányában nem szeretném kijárni.

Szóval véget ért az ügyeletes korszak. Megkönnyebbültem. Nem fog hiányozni. Az üzemeltetői munkakörből is hamarosan visszamegyek fejlesztőnek. Hogy pontosan mikor, az még kérdés, de valószínűleg körülbelül 2 hét múlva. Hogy melyik projektbe, nos, nagyon sok projektet megnéztem, sokakkal beszélgettem, mire megtaláltam az igazán szimpatikus jelöltet, és most pénteken rábólintottak hogy mehetek. Hip hip hurrá! A nyertest még nem fedem fel, egyelőre csak annyit árulok el, hogy ez is a Geo nevű területen belüli, tehát Maps, Earth, ilyesmikkel kapcsolatos projekt.

Azt is említettem már, hogy terveim szerint most következő tavasszal hazaköltöznék. Nos, a dolgok jelenlegi állása szerint két forgatókönyv létezik: a most következő, és az egy évvel későbbi tavasz. Hogy melyik lesz, azt még nem tudom; mindkét döntésnek sok előnyét és hátrányát is látom. Minden mindennel összefügg, a hazaköltözés időpontja komolyan múlhat azon is, hogy az új projekt valóban tényleg bejön-e annyira, mint amennyire ígéretesnek tűnik. Ha tudnám biztosra, hogy most tavasszal hazamegyek, akkor valószínűleg nem vágtam volna bele új területbe, maradtam volna üzemeltető addig. Viszont azért nem akarnék még fél évig ott maradni, hogy utána váltsak egy számomra szimpatikusabb munkakörbe, ha még ráhúzok egy évet. Valahol az új csapattal is kitolásnak érezném, ha fél év múlva lelépnék. Egy biztos: új csapatot, új projektet azzal a gondolattal kerestem, hogy szívesen töltenék-e el ott legalább másfél évet. Aztán hogy ez így lesz-e... majd meglátjuk.