Kanyarszánkó

Voltunk jópáran magyar kollégák síelni-szánkózni. Ki mit választott. Leginkább lustaságból (ne kelljen már lécet meg bakancsot cipelni), meg kicsit kíváncsiságból is gondoltam, kipróbálom milyen is nem egy icipici dombocska oldalán újra meg újra felhúzni a szánkót és lecsúszni rajta, hanem inkább felvonóra bízni a nehezét, és közel 10 km-es szakaszon élvezni a gravitációt.

Mivel azonban nincs szánkóm, hát bérelni kellett egyet. Kissé furcsán néztek ki a sportboltban a szánkók, nem azok a jól megszokott masszív fa szerkezetek, hanem eléggé rozoga, szétesősnek tűntek, de mondom, jó lesz.

Aztán pár szakértőbb a csapatból rögtön ki is szúrta, hogy nagy királyság ám ez a szánkó, meg mellesleg baromi drága is. Körülbelül így néz ki. Hogy mi is érdekes ezen? Nos, lássuk. Ahol az elöl felkunkorodó talp találkozik a felső rúddal, ott nincsenek mereven rögzítve: a kis heveder hurok nem engedni a kettőt eltávolodni egymástól, de a felső rud előre-hátra tud mozogni a felkanyarodó talphoz képest. Keresztrúd sincs itt, ami a két oldalt összefogná.

Hogy mire is jó egy ilyen rugalmas szánkó a hagyományos merevhez képest? Arra, hogy elöl lábbal picit megnyomva elhajlik annyit a fa, hogy simán lehet vele kanyarodni lábfék nélkül. És hogy ez milyen hatással van a sebességre? Azt hiszem, kitaláltad! :)

Mondjuk nem kicsit zavart össze többször is, hogy pont fordított lábat kell használni a lábfékezéshez képest: a lábbal megnyomott oldal lesz a külső ív. Ez hasznos is lehet élesebb kanyaroknál (a két kanyarodási technika egyszerre is használható két lábbal), viszont különösen kritikusabb helyzetekben az agy könnyen összezavarodik így az elején. Jobb oldalon közelít a szakadék, nem lesz ez így jó... Balkanyar! Mondom bal!

És hogy milyen élmény ilyen szánkóval száguldani lefelé? Mentem egy kört hagyományoson is, ég és föld. Ez a kormányozható szánkó hatalmas! Simán van olyan jó, mint a gokart!