Talán egy hónapja lehetett, amikor kapcsoltam, hogy lassacskán jönnek a válsztások. És csak legyintettem, hogy úgysem követem ki mit csinál odahaza, ki mit ígérget, és úgysem tudom hogy kire szavaznék. Meg lusta is lennék időben elintézni a külföldi szavazást, aztán csak egy árva mit sem érő ikszecske miatt utazni három órát oda-vissza...
Aztán ez villámgyorsan megváltozott. Elég volt csak icipicit belekukkantani a hírekbe ahhoz, hogy véleményt formáljak, és el is akarjam ezt mondani a megfelelő fórumon. A húsvéti hazautazás szervezésénél már szempont volt, hogy tudjak szavazni.
Szóval igen, van véleményem. Nem állítom hogy alá tudnám támaszatni egy vita során. Nem állítom, hogy négy év múlva is egészen biztosan büszkén fel fogom tudni vállalni. Nem tudhatom, hogy véleményem egybeesik-e azzal, ami a legjobb lenne az országnak. De ez nem is baj. A demokrácia nem arról szól, hogy mindenki becsületesen végiggondolja, hogy szerinte mi lenne a legjobb az egész népnek, és arra szavaz. Frászt. Legyünk őszinték, mindenki arra szavaz, ami szerinte neki személyesen a legjobb lenne, ebből alakul ki a végeredmény. Mindnyájan tudjuk, hogy a demokrácia nem a lehető legjobb államforma – pusztán még nem találtunk jobbat.
Rengeteg a politikából kiábrándult ember manapság. Úton-útfélen találkozni felhívással, hogy bojkottáld, szavazz érvénytelenül, rajzolj ezt-azt a szavazólapra. És akkor majd ha a fél ország így tesz, akkor kedves politikusaink észbe kapnak hogy valami nem stimmel, és akkor rend lesz.
Remek. Aztán felébredsz és bilibe lóg a kezed. Igen, én is volt hogy ilyen hülye voltam és egyszer régen már nem is tudom mit firkáltam rá. Azóta felnőttem. Aki azt hiszi, hogy ezzel a durcás csakazértiskitolokveletek hozzáállással bármit elér, vagy hogy tömegek fognak megmozdulni és mind így tenni, az hatalmasat téved. Igen, ahányan elmentek egy héttel korábban párnacsatázni, körülbelül annyian (nem ugyanazokra az emberekre gondolok) biztos direkt érvénytelenül fognak szavazni, és roppant büszkék lesznek rá hogy micsoda összetartó erő és milyen eszmék és jólmegaszongyuk nekik. Mind a kétszázan. Bravó! Csakhogy van egy nagy különbség. Kétszáz párnacsatázó ember fantasztikus szórakozás, de kétszáz összefogó és szavazólapot összefirkáló és erre büszke ember szánalmas. Tessék felébredni és körülnézni, mi is a valóság.
Ez itt a mi hazánk, mi országunk, legtöbben itt éltek, és terveim szerint én is itt fogom leélni a következő ciklus jelentős részét. Úgy érzem, mindenki tartozik annyival, hogy elmondja véleményét.
Szó nincs arról, hogy csak akkor érdemes szavazni, ha van egy számodra szimpatikus párt. Számtalan fontos kérdés nem dőlt még el. Például lesz-e kétharmados többség? (Jót tenne-e az országnak, ha lenne?) Bekerülnek-e a kis pártok? (Hasznosak-e, vagy csak szart kavarnak?)
Ha ezen kérdések bármelyikében van icipici preferenciád, el kell menned szavazni, és leadni voksodat ennek megfelelően. Ha kell, akkor egy olyan pártra, amit csak egy icipicit utálsz kevésbé, mint a többit.
Ha csak pindurkát is úgy érzed, hogy mindegyik pártot egyformán utálod, de az egyiket picit jobban, akkor válassz véletlenszerűen a kevésbé utáltak közül! Ezzel sokkal többet teszel, mint ha nem szavaznál.
Ne feledd! Akik nálad hangosabbak, akik számodra elfogadhatatlan véleményeket hangoztatnak, akiket taplónak tartasz, és akik a Mónika show szereplőinek értelmi színvonalán vannak és annyit konyítanak a politikához hogy kimennek tüntetni „rendszerváltást akarunk”-at skandálva, ők mind el fognak menni szavazni. Hagynád, hogy ők döntsenek helyetted?
Vasárnap én ott leszek és érvényesen fogok szavazni. Kérlek, Te is tedd ezt!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
18 megjegyzés:
És természetesen azt is tudom már, hogy kire szavazok, és természetesen itt nem fogom leírni. Egy korsó sör mellett viszont szívesen elbeszélgetek róla...
Van valami izé, hogyha külföldre költözöl és megszünteted a magyar lakcímedet (mint én tettem), akkor nem szavazhatsz, ha jól emlékszem csak valami extra bürokratikus lépésekkel.
A részleteket elfelejtettem.
Hát... bejelentettem hogy ideiglenesen külföldön tartózkodom, de a magyar címemet nem szüntettem meg. Sőt, kaptam is értesítőt a névjegyzékbe felvételről, szóval bízom benne hogy nem lesz gond.
Kérésedet gyakorlati és erkölcsi megfontolásokból is kénytelen vagyok elutasítani. Igen, én is voltam éretlen kamasz, és az érvénytelen szavazásnál sokkal-sokkal durvább dolgot csináltam a múlt század utolsó választásán. Azt hiszem tudod mi volt az, és nem vagyok rá annyira büszke, hogy itt leírjam. Azóta egyszerűen nem szavazok.
Amióta 4 éve visszajöttem Magyarországra, nem "folytam vissza" az itteni "közéletbe". Nem nézek televíziót, nem olvasok ujságot, és fogalmam sincs, ki a köztársaság elnöke és miniszterelnöke. Ugyanis nincs rá okom, hogy érdekeljen. Ettől több időm lett megvalósítani olyan dolgokat, amiket régebben talán ki sem néztem volna magamból. Utánajárni olyan dolgoknak, amik érdekelnek és valóban hatással vannak az életünkre.
Vagyok annyira realista, hogy nem hiszem azt, hogy olyan emberek, akiknek az a munkája és van hozzá rengeteg erőforrása, hogy engem manipuláljanak, ne tudnának "túljárni az eszemen", ne tudnák megrángatni azokat a szálakat, amelyeknél fogva rángatható vagyok, vagy hogy azt képzeljem, hogy nincsenek ilyenek: kísérletileg megbizonyosodtam róla, hogy igenis vannak; valószínüleg (inkább: biztosan) neked is vannak. Egyszerűen nem adok nekik erre esélyt.
Aki hatalomra akar kerülni, az a mondanivalóját erre optimalizálja (méghozzá nem egyedül, hanem jólfizetett profik által). Amit ígér, vagy ahogy ígéri, annak nem ahhoz van köze, hogy mit tenne a hatalomban, ha belekerül, hanem ahhoz van köze, hogy hogyan kaphatja meg az ehhez szükséges szavazatokat.
Ha a hatalomra akarsz hatni, akkor a már bekerült embereket kell befolyásolnod (illetve ennek alternatívája, hogy magad kerülsz be a hatalomba, de ez igen súlyos erkölcsi kérdéseket vet fel). Például én fontosnak gondolom, hogy a szerzői- és személyiségi jogokhoz az interneten erőteljesen megváltozzon az államhatalom viszonya. Rohadtul nem érdekel, hogy ki dönt erről, hanem az érdekel, hogy milyen döntéseket hoz. A parlamenti képviselőtől az utolsó rendőrnyomozóig. Ezekre pedig a szavazófülkében nem tudsz hatni. A szavazó fülkén kívül viszont el lehet érni (mivel én elértem), hogy a nyomozó már ne dolgozzon a rendőrségnél, a feljelentés egyik társszerzőjét pedig lecsukják. És hogy jó sokáig ne merjen senki erőszakkal hozzányúlni a szervereimhez és az otthoni gépeimhez. Jogot formáltam arra, ahogyan élni szeretnék. Nem azért, mert én voltam az erősebb, hanem azért, mert ez így igazságos (bebizonyítottam) és voltam annyira erős, hogy kiálljak az igazamért.
Ha majd Magyarországra költözöl, fizess rendszeresen egy könyvelőnek és egy ügyvédnek. Az ő segítségükkel sokkal jobban érvényt tudsz szerezni az érdekeidnek, mint a szavazófülkében.
Ráadás (kis gondolkodnivaló):
A te bejegyzésed abból indul ki, hogy az állam feladata az, hogy jót tegyen (bármi is legyen ez), és ezért szed adót meg ilyesmi.
Próbálj meg egy kicsit eljátszani a gondolattal, hogy az állam célja az adószedés, s minden más csak eszköz. A megfigyelhető valóságot nem magyarázza-e jobban ez a hipotézis?
Ami pedig a "még nem találtak ki jobbat" érvet illeti, mindketten hivatásszerűen azzal foglalkozunk, hogy olyasmiket csináljunk, amik eddig nem léteztek. Hogy jobb dolgokat találjunk ki és valósítsunk meg azoknál, amik már vannak.
Szvsz Dániel fejtegetése ott bukik, hogy a jólfizetett könyvelő és ügyvéd segítségével "Jogot formálni" akcióhoz az alapfeltételeket a demokráciának nevezett környezet adja.
Más körülmények között inkább kalasnyikovot kéne vennie.
Hozzáállása kishitűnek és paranoiásnak tűnik. A profik is csak az önállótlan tömeg rángatására tesznek próbálkozást, és éppen az önálló (akár új dolgokat alkotni képes) gondolkodó egyéniségek feladata lenne a reális állásfoglalás.
Úgy emlékszem, hogy a ókori demokráciákban kötelező volt dönteni - aki a polgárság előnyeit élvezni akarta az nem tartózkodhatott...
Szvsz azzal, hogy kivonta magát a közéletből pont hagyta magát manipulálni.
Hajrá Egmont, remélem nem hagytad magad lebeszélni.
Természetesen szavaztam - mellesleg még az előtt, hogy Dani beküldte megjegyzéseit.
Danit régóta személyesen ismerem, talán következő sörözésünk alkalmával előkerül a kérdés és (újra) megvitatjuk. Itt a blogban tudomásul vettem véleményét, nem értek vele egyet, de nem szeretnék nyílt vitába szállni vele.
Dánielt nem ismerem (vagy nem emlékszem rá), semmiképpen sem Őt hanem az írásaiban kifejtett gondolkodásmódot támadtam.
Természetesen én is tiszteletben tartom az álláspontját és a szabadságát, hogy megválassza mi módon fejezi ki akaratát.
Az, hogy különbözőek vagyunk azon ritka dolgok közé tartozik amitől egyértelműen jobb lesz a világunk.
gNAT: Nekem Egmonttal ellentétben semmi ellenvetésem a nyilvános vita ellen, úgyhogy tőlem akár itt, akár más fórumon megejthetjük. Ahogy az orosz közmondás tartja, vitában születik az igazság.
Szóval kezdjük az elején. Az, hogy magadnak nem ismered be, hogy manipulálható és félrevezethető vagy, csak könnyít a téged manipulálni és félrevezetni szándékozók dolgán. Érvelésedből például kitűnik, hogy a demokratikus propagandát csalistul, horgostul, úszóstul benyelted: el sem tudod képzelni a jogbiztonságot demokrácia nélkül. Ha kicsit utazgatnál a világban és olvasgatnál történelmet, akkor tudnád, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. Magyarországon a jogbiztonság kifejezetten szar a legtöbb abszolút monarchiával összehasonlítva.
A Kalasnyikov egyébként demokráciában is egy meglehetősen hatékony jogformáló eszköz. A Svájci demokráciának például az egyik fontos alapja, hogy minden háztartásban van automata fegyver (nem Kalasnyikov, hanem SIG 550, de ez részletkérdés).
Az ókori demokráciákat pedig, mint tudjuk, egytől egyik legyőzték. Az Athéni demokrácia kb. ugyanannyi ideig létezett, mint a Szovjetunió. Athén több, mint 4000 éves történelmében egy teljesen atipikus időszak volt.
Megj. Svájcban a tartalékos szolgálati idő végén az automata fegyvert félautomatává konvertálják (nem tud sorozatot lőni), de egyrészt attól még elég halálos marad, másrészt szükség esetén viszonylag minimális erőfeszítéssel visszaautomatizálható. A lőtéri gyakorlást bőven a tartalékos szolgálat után is támogatja az állam.
Kedves Dániel:
A demokrácia melletti és elleni propaganda egyaránt jelen van körülöttünk. Hogy melyikünk esett áldozatul melyiknek és milyen mértékben nehéz lesz tisztáznunk. Természetesen el kell ismernem, hogy mint bárki én is befolyásolható vagyok, mégis felvállalom a döntés felelősségét tudván hogy nem csak rajtam múlik. Az optimális működése a dolognak éppen az amit az általad hozott orosz közmondás tartalmaz.
Valójában az, hogy vitára kelsz már önmagában egy demokratikus gesztus.
A magyarországi jogbiztonságot semmiképpen sem tartanám általában a demokrácia melletti érvnek, sőt.
Egyébként egy abszolút monarchiában azt a jog(talanság)odat is biztosítanák, hogy egyes dolgokhoz eleve jogod se legyen amihez másoknak érdemtelenül joga van...
Azt egy kicsit viccesnek érzem, hogy éppen Svájcot hozod példaképp, amely kényesen ügyel a demokratikus működésre, ahol már maguk számára is sok a szavazás. Én ugyan nem ismerem közelről a svájci hétköznapokat, de úgy vélem messze nem az otthon gondosan elzárva tartott fegyverek teszik működő demokráciává.
Szvsz a demokrácia nem szűkíthető le csak a szavazásra, hanem egy alapvető bizalmi elv. Figyelembe veszem mások érdekeit, igyekszem hogy a másik embert lehetőleg fölöslegesen ne szívassam. Ha nem értek vele egyet megvitatom és nem lelövöm. Németország nem Svájc, de saját bőrömön érzem ennek a jótékony hatását. A rendőr alapvetően segít, a hivatalos leveleket is elég simán feladni a postán, sorolhatnám pedig biztos nem állnak ott mint Svájc és rengeteg szarság van.
Svájcban, ha házat akarsz építeni a telkedre, megtervezteted majd fából 1:1-es modellként megépíted, hogy a környékbeli lakósok véleményezhessék. Mikor lesz ez elképzelhető Magyarországon? Nem az a kérdés, hogy valóban jó-e ez így, hanem tisztelik-e egymást az emberek annyira, hogy egyrészt áldozzon arra, hogy másokat tájékoztasson, másrészről csak akkor támadja meg az engedélyt, ha valóban sérti az érdekeit.
Szeretnék olyan országban élni ahol nem egyénileg kell jogot formálni dolgokra, mert ez nyilvánvalóan nem működőképes modell és nekem lányaim vannak nem kerülhetem meg a hosszabb távú gondolkodást. Hogy ezt hogyan kell Magyarországon elérni arról elég keveset tudok, de választani kell a demokratikus és az egyéni harc között. Kinek melyik tűnik országos szinten reménytelenebbnek?
Kedves gNAT,
Kezdjük ismét az elején. Aszondod, "felvállalom a döntés felelősségét tudván hogy nem csak rajtam múlik". Ennek az állításnak mindkét fele kicsit hamis. Ugyanis egyrészt dehogy vállalod a felelősséget (erre még visszatérek), másrészt pedig (most foglalkozzunk ezzel) nem hogy nem csak rajtad múlik, hanem lényegében egyáltalán nem rajtad múlik. A szavazatod lényegében semmit nem változtat, a szavazás kimenetele egészen pontosan ugyanaz a te szavazatoddal, mint nélküle.
Ezt egy kicsit érdemes információelméleti szempontból is körüljárni. A választás során (kb.) nyolcmillió választópolgár azt dönti el, hogy (nagyjából) közülük, ki legyen a (kb.) 400 parlamenti képviselő. Ez kb. 9.2 kilobitnyi információ, ha nagyon liberálisan kerekítünk felfele. Ennyi kötelező érvényű utasítást adnak a választópolgárok az államnak négyévente Magyarországon. Még ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy ennek lényegében semmi köze ahhoz, hogy milyen döntéseket hoznak ezek az emberek, miután megválasztották őket, azt azért láthatod, hogy a fordított irányú kötelező érvényű utasításfolyam ennél pár nagyságrenddel terebélyesebb. Szóval az a duma, hogy Demokráciában a nép választott képviselőin keresztül gyakorol hatalmat egyszerűen mennyiségileg nem jön ki. A hatalomgyakorlást alkotó össz-információmennyiség túlnyomó többsége nem a választóktól származik. Másképpen fogalmazva, amikor szavazol, akkor kb. 1 millibitnyi információt juttatsz be a rendszerbe, azaz ha a jogszabályok és egyéb rád nézve kötelező érvényű rendelkezések bikkfanyelvét kb. 1 bit/betü entrópiával vesszük figyelembe (a rendes magyar nyelv kb. 2.3 bit/betü), akkor országgyűlési választásokon szavazva kb. 4000 évente írsz egy betüt a törvényekbe. Ennyit arról, hogy mennyit ér a szavazatod.
Szóval nagyon el vagy tévelyedve, ha azt hiszed, hogy ilyenkor bármibe is beleszólsz. Hogy mi a demokrácia helyes modellje és valójában mi a szavazás tétje és tartalma, azt a következő hozzászólásban leírom.
Addigis elgondolkodásra ajánlom a kérdést, hogy a házastársi jogaidat miért nem szeretnéd választott képviselőd útján gyakorolni?
Kis kiegészítés: ha te definíciószerűen demokráciának nevezel mindent, ami szép és jó, akkor persze minden levezetésed végén ki fog jönni, hogy a demokrácia szép és jó. Az intelligens vitát (ami szép és jó) is bele lehet sorolni a demokráciába, de azért felhívnám a figyelmedet arra, hogy a vita főkérdése az, hogy szavazzunk-e vagy sem az országgyűlési választásokon. Azt, hogy -- a hatalomgyakorlás tartalma szempontjából -- miért értelmetlen, már megindokoltam. A következő hozzászolásban azt is megindoklom, hogy -- a hatalomgyakorlás formája szempontjából -- miért erkölcstelen.
Kedves Dániel!
Sajna maga a demokrácia sem, főleg nem nálunk, szép és jó. A "vitát" sem mint ilyet, hanem mint egy demokrácia elválaszthatatlan elemét citáltam ide. Tisztában vagyok vele, ha pl. leírom
"politikus" akkor jókora idealizmus kell ahhoz, hogy szépet és jót gondoljak hozzá...
Információelméleti megközelítésed levezetése számszakilag helyes lehet, de véleményem szerint mivel már a modellalkotásnál lényegi hibát tartalmaz nem értelmezhető az eredménye. A parlament nem egyszerűen ~400 db képviselőből áll akik strukturálatlanul öntik magukból a törvény betűit, hanem különböző politikai felfogások szerint csoportokba rendeződő és ezeket a felfogásokat a vitákban artikuláló, majd pl. frakciófegyelem által is befolyásoltan szavazó politikusok. Másik oldalról egy-egy országgyűlési ciklus az érvényes joganyagnak csak a töredékét változtatja meg, és ez a változtatás is korlátozott, - azaz egy jobboldali vagy baloldali kormány által benyújtott törvényjavaslat közötti különbség nem mérhető a betűk számával, akár egyetlen rag lényegi különbséget jelenthet.
Tapasztalati oldalról megközelítve, ha a szavazatoknak valóban 0 lenne az értéke soha nem változna a parlament összetétele (lásd szocializmus).
Azt egyébként nem vitatom, hogy rosszul működik a rendszer, szerintem éppen azért mert az emberek többségükben politikailag kulturálatlanok, nem értik mi történik és befolyásolhatók.
Én nem a kivonulást látom a megoldásnak mert ezzel végleg és egyre nagyobb arányban mások/végképp alkalmatlanok kezébe adom a döntést.
Igazából az érdekelne Te látsz-e más jobb és szebb működési modellt egy ország számára. Vagy úgy gondolod ha senki sem szavaz minden rendben lesz?
Házastársi jogaim a magánügyek közé tartoznak. A közügyek gyakorlását sem azért bízom választott képviselőre mert ezt oly szépnek és jónak tartom, hanem mert nincs más lehetőségem.
gNAT: Még adós vagyok a második résszel, ami arról szól, hogy pontosan mi is az, ami a választásokon eldől és mi is a jeletősége a választásoknak. Hamarosan megírom. Addigis, küldök még egy kis olvasnivalót.
Lehet, túl hosszúra vettem az információelméleti fejtegetést, de az látszik belőle, hogy az egész választásból jelölésestül, több fordulóstul összesen legfeljebb 9.2 kilobit jön ki, amiböl alig több, mint egy millibit jut egy polgárra. Tehát egészen biztosan nincs szó róla, hogy a kormányzást valójában a választók végeznék, csak közvetve. Azt nem állítottam, hogy a szavazásnak nincs jelentősége. Mondanivalóm lényege az, hogy valami más a jelentősége, mint amit gondolsz, mert az egyszerűen információmennyiségileg nem jön ki sehogysem.
Szóval folyt. köv. Remélem, még a következő forduló előtt be tudom fejezni.
gNAT: Nos, holnap lesz a választás második fordulója, tehát ideje leírnom, hogy miért teszi jobban az, aki nem szavaz.
Kezdjük kicsivel az emberréválás előtt. Szinte minden területvédő állatfalka -- és a mi őseink is falkaállatok voltak -- szokott a szomszédos falkákkal verekedni a területért és a zsákmányért. Farkasoknál megfigyelték, hogy ilyen alkalmakkor a két farkasfalka felvonul a vadászterület határán, felállnak sorban és hangosan morognak egymásra. Megszámolják egymást, majd a kisebbik falka harc nélkül visszavonul. Ezzel mindkettő jobban jár, mintha élesben lejátszanák a küzdelmet, ugyanis a kimenetele igen nagy eséllyel ugyanaz lenne, de rengeteg áldozatot kellene érte hoznia mindkét falkának. A farkasok esetében ugyanis a x-szeres mennyiségi fölény kiegyensúlyozására x²-szeres minőségi fölényre lenne szükség (az állítás bizonyítását az olvasóra bízzuk), tehát amíg nem nagyonnagy a két falka erőnlétében a különbség, a nagyobbik szinte biztosan nyer.
A béke emberek között is úgy működik, hogy a gyengébbek adót fizetnek az erősebbeknek, hogy azok hagyják őket békén. A választásokon pontosan az dől el, hogy ki az erősebb és ki a gyengébb.
Emberek csoportjai között az erőszak kimenetele nem mindig jósolható meg jól egyszerű főszámlálással. A középkorban, például, olyan fegyverek voltak, amelyeknek a hatékony használatát gyerekkortól kezdve kellett gyakorolni, csak akkor értek valamit. Egy pár lovag több falunyi jobbággyal is elbírt, főleg, hogy az utóbbiaknak még koordinációs problémáik is voltak: lovasrohamot a lőfegyverek előtt csak úgy lehetett megállítani, hogy hosszú hegyes karókat szegeztek neki. Ugyan igaz, hogy együtt kiállni érdemesebb, mint együtt elfutni, mivel a lónál gyorsabban futni nem tud senki, tehát ha megfutamodtak, lekaszabolták őket. Azonban egyvalakinek elfutnia, míg a többiek tartják a karókat, bizony eléggé érdemes volt, ugyanis ezzel a saját túlélési esélyein sokat javított, miközben a társai győzelmi esélyein keveset rontott. A végeredmény általában ennek megfelelő volt: a nemesek szedték az adót, a nemtelenek meg fizették.
A szuronyos puska, az egyenruhák és a modern hadtudomány (ami nagyrészt a fentihez hasonló koordinációs problémák kezeléséből áll) megjelenésével a nemesi felkelések sorsa meg lett pecsételve (Magyarországon ilyen utoljára 1809-ben volt és csúfos vereséggel végződött -- egy emberöltőn belül már adóztak is a nemesek). Eljött a demokrácia kora, amikor a hadrafogható férfiak megszámolásával eldönthetővé vált, hogy ki szedje az adót és ki fizesse.
Aztán a XX. században kiderült, hogy a hadviselés gépesítése miatt a hátországban dolgozó nők is legalább akkora szerepet játszanak a háborúk kimenetelének eldöntésében, mint a fegyvereket és lőszereket elpufogtató férfiak, valamint hogy bizonyos erősen gépesített fegyverrendszereket teljesen mindegy, hogy női vagy férfi operátor kezel. És lőn női választójog.
Szóval a választási hadjárat egy teljesen szabályos rablóhadjárat. A benne való részvétel erkölcsi megítélése is ennek megfelelő. Nyilván jobb szavazócédulákkal eldönteni az ilyen kérdéseket, mint nyílt erőszakkal, de az utonállás (vám), a zsarolás (adó), a pénzhamisítás (infláció) akkor is bűncselekmény, ha a legerősebbek követik el.
Aki a választásokon a saját hatalmáért kűzd, az bűnöző, aki mások hatalmáért, az palimadár.
Természetesen a demokrácia pontosan addig fog tartani, amíg a főszámlálás viszonylag megbízható prediktora lesz az erőszakos győzelemnek. Ha a választást nem az nyeri meg, aki várhatóan felülkerekedik (ennek több oka is lehet, a külső támogatástól kezdve a választójog hiányosságain (valós katonai erőt képviselő emberek kizárása a választásokból) át a katonai-műszaki paradigmaváltásig), akkor a vesztes simán figyelmen kívül hagyja a választás eredményét.
A lélekharang a demokrácia fölött 2006-ban Dél-Libanonban kondult meg. Ott a világ leghatékonyabb modern hadserege játszott egy gyenge döntetlent egy több nagyságrenddel kisebb és szegényebb, ám a korszerű, mindenki számára boltban elérhető technikával ügyesen bánó, jólszervezett és kellően elszánt társasággal. Ez a fajta korszerű hadviselés (amit a demokratikus sajtóban előszeretettel hívnak terrorizmusnak) valóban létében fenyegeti a demokráciát.
A demokrácia eltörölte a nemesi kiváltságokat. A szabad társadalom mindenki számára biztosítja azokat. Jim Davidson szavaival: "Voting for liberty is like raping for virginity."
Megjegyzés küldése