egmontnemmennitaipei

Az úgy volt, hogy ma épp arról fogok blogolni, milyen is az élet a világ legmagasabb épületének 73. emeletén, a cég irodájában. De mégsem. Ennek két oka is van.

Az egyik az, hogy a dubajiak a hét elején toronymagasan (hehe) átvették a vezetést.

A másik pedig az, hogy miután közöltem hogy projektet fogok váltani, úgy gondolták, hogy talán mégsem kéne odarepülnöm a mostani projektem további sorsát megvitatni.

Azt mondják a cégben, hogy másfél–két év után teljesen oké, sőt, ajánlott is projektet váltani, hogy többmindent lásson és tanuljon az ember, és ne fásuljon bele a munkájába. Ez szerintem teljesen jó ötlet. Kombináljuk ezt össze azzal, hogy már több mint két éve itt vagyok ugyanazon a projekten (iGoogle), és hogy szerencsétlen módon négyen fejlesztők kvázi egyszerre kezdtünk, így mindenkinek most, szintén egyszerre jutott eszébe váltani. Olyannyira, hogy az is kérdéses, marad-e valami ebből a projektből Zürichben, vagy a többi iroda viszi tovább. Az azonban egyértelmű, hogy sem egyedül maradni, sem új emberek betanításával tölteni a következő fél évet nem épp a legizgalmasabb dolog. Így gyakorlatilag nem is igazán maradt választási lehetőségem, egyértelmű hogy nekem is váltanom kell.

Van egy belső program, amely arról szól, hogy szoftverfejlesztők fél évre átmennek szoftverüzemeltetői munkakörbe. Ez néha, fix időpontokban indul, legközelebb most március legelején, amikor én csatlakozni fogok. Az ezt követő fél évben tehát megtanulok remélhetőleg mindent, amit a kifelé nyújtott szolgáltatások üzemeltetésével kapcsolatban tudni lehet. Szóval ha lehal valamelyik rendszer, gondoljatok majd rám – lehet hogy én vagyok aki ledöglesztette, de az is lehet hogy én vagyok akit hajnali 3-kor ébreszt a csipogó hogy gyorsan meghegessze.

Azt mondják, a legtöbb embernek annyira megtetszik ez a meló, hogy vissza sem megy fejlesztőnek, hanem marad üzemeltető. Hát, ezt én most még nem tudom elképzelni magamról, szerintem fél év nekem ebből pont elég lesz (sokkal inkább a kíváncsiság hajt, mintsem az hogy én ezt szeretném csinálni mindenáron), és inkább szoftverfejlesztésben kívánom kamatoztatni az itt megszerzett tapasztalatokat, de nyilván nem tudhatom hogy a program végén is így fogom-e még gondolni.

Ha Taipei nem is, de egy újabb hosszú Mountain View az lesz. Másik három fejlesztő csapattársam január folyamán átszivárog új projektjébe, én pedig ismét ellátogatok a cég főhadiszállására, hogy ne magányosan ücsörögjek az utolsó hónapban, hanem minél nagyobb hatékonysággal tudjam befejezni a függő feladatokat.