Boo!

„Csak P kedvéért.” (Na jó, meg Zs kedvéért is.) Hogy nehogy kimaradjon ez a hónap. Meg mert különben P haragudni fog rám. És azt mondja hogy ezt bele is írhatom. És mert szerinte akár le is törölhetem a blogomat ha ezeket nem írom bele.

Ja, meg azt is bele kell írnom, hogy virtuálisan kocsmázunk. P is otthon, én is itthon, egy-egy sör, illetve most kezdjük a másodikat azt hiszem (én legalábbis biztos). De erre a másodikra már én hívom meg őt. Ne kérdezzétek hogy technikailag hogyan, nem tudom...

Túl sok szép és jó nem történt. Persze volt pár. Mármint a legutóbbi blogolás óta.

Például hó elején még szép nyári idő volt, el is mentem biciklizni meredek utakra. Meg aztán egyszer a lakás ablakából kinézve megpillantottam egy óriáskereket. Ezekről szokás szerint vannak fényképek. Csakúgy, mint a Rajna-menti kisvárosról, ahova egyszer elballagtam csak úgy.

Aztán amikor vacak idő van, és az ember tök unatkozik, és nincs jobb dolga, akkor kitalál olyan hülyeségeket, mint például regisztrálni a facebook-ra. Na jó, igazából a cél az, hogy azokkal a kollégákkal is meglegyen a kapcsolattartás lehetősége, akik már leléceltek a cégtől. Vagy ha majd egyszer én lécelek le, akkor mindnyájukkal. Meg néha vicces is, most például kalóz nyelvre állítottam a felületet.

Volt egy Tarantino maratoni mozizós szombat, demokratikusan mindenki azokra a filmekre szavazott, amiket még nem látott, így végül ezeket néztük meg: Reservoir Dogs, Four Rooms, Jackie Brown és Death Proof.

Egyre kevesebbet villanyvonatozok. Néha nézem ahogy mennek, de már nem látom át a mostani terepet. B néha átalakítja az egészet. Csomó ideig csak két vonat ment – két nagyon hosszú, kábé tíz kocsi egyenként, az egyik svájci, a másik magyar. Az egyikre rá volt kötve egy héliumos béka lufi, amely még az emelet átadása óta tartja magát (lásd előző blogbejegyzés). Egyszer megnéztem kintről is, és habár tudtam hogy mire számítsak, nem tudtam nem felröhögni hangosan. Ugyebár kintről a terepasztalból semmi nem látszik. Csak az, hogy egy felfújt béka belülről hozzátapad az ablakhoz, és lassan megy balra-jobbra, néha picit eltávolodik, néha megáll... Teljesen idétlen!

Na, most már egy liter sör van bennem (Hürlimann, aminek egykoron közvetlenül a mostani cég mellett volt sörfőzdéje), ennek ellenére semmi értelmes folytatás vagy egyéb izgalmas mondanivaló nem jut eszembe. Hát, elég bénára sikerült ez a jubileumi kiadás. Sebaj, legalább a cím (magyarul: Hu! – halloweenes ijesztegetős) fejjel lefelé némi képzelőerővel épp egy 100-as szám, meg egy fejjel lefelé B betű, ami fogalmam sincs hogy mit jelent, talán épp a blogbejegyzés rövidítése?