Rugó

A cégben levelezésre természetesen a Gmail belső verzióját használjuk. Aki már látott Gmail-t, valószínűleg ismeri a chat funkciót is, sőt azt is tudja, hogy (több más csevegőprogramhoz hasonlóan) be lehet írni ilyen-olyan rövid szöveget magunkról, ami tükrözheti például pillanatnyi lelkiállapotunkat. Szerdán főnököm neve mellett ez állt: „Where is spring?”. Másnap vittem neki ajándékba egy rugót. A cuccaim közt találtam régebben, valami golyóstollból származhatott, tudtam hogy egyszer még hasznát veszem.

A mostani blogbejegyzésemnek a Tavasz címet akartam adni, de aztán rájöttem, hogy ezt egyszer már elsütöttem. Így lett Rugó.

Állítólag megfigyelték, hogy az időjárás sok esetben heti periodikusságot mutat, ami alighanem az emberi civilizációnak (például gyárak működésének) köszönhető. Magyarországon is nagyon-nagyon sokszor volt olyan érzésem, hogy hétközben végig gyönyörű idő van, hétvégén viszont vacak. Az itt élők ennek ellenkezőjéről számolnak be: hétköznap esik, hétvégén szép ragyogó napsütés van. A közelmúlt időjárása, és a jövő heti előrejelzés is ezt látszik alátámasztani. Nagyon remélem, hogy tényleg így van!

A most véget ért munkahét időjárása különösen érdekes volt. Nagyjából kétféle idővel találkoztunk. Az egyik esetben délelőtt (munkába menet) zuhogott az eső, ekkor volt esély, hogy estére eláll. A másik esetben délelőtt nem esett, azonban korai volt még az öröm.

Hétvégére megjött a csodaszép meleg napsütéses idő, végre olyan, amilyet egész évben szeretnék. Szombaton egy adag mosás végeztével délután 2 körül elhatároztam, hogy felmegyek Ütlibergre biciklivel. Az út meredekségének függvényében a „biciklivel” hol eszközhatározó, hol társhatározó volt, pláne mivel a torkom még nem jött teljesen rendbe, ezért vigyáztam, nehogy megerőltessem magam, szóval csak kényelmesen, lassan, meg-megállva fényképezni, napozni. Ütliberg után a hegygerincen jó hosszan kifelé, majd valami roppant meredek lépcsős úton le (persze nem a biciklin ülve, hanem ahogy elsőre mondaná az ember, tolva azt, de a tolni itt nem jó szó, inkább megpróbálva féken tartani hogy ne szaladjon előre). Végül Adliswilbe leérve a Sihl folyó mentén még kicsit kifelé, majd vissza haza. Jó hír, hogy a torkom állapota nem lett rosszabb. Sőt, talán még jobb is lett. Még néhány napnyi intenzív jégkrémezés a cégben, és teljesen rendbe jön.

Nem értem ezeket a svájciakat. Verőfényes napsütés, kábé húsz fok, én szandálban, rövidnaciban, pólótól megszabadulva megsülök, ők meg jönnek szembe pulóverben, kiskabátban meg ilyesmikben. Néhányan (akár a városban is) a cipőtől válnak meg elsőnek és mezítláb járkálnak.

Ma Gyuri haverom jött látogatóba Baselből, további ismerőseit hozva, velük kolbászoltunk Zürichben tóparton, folyóparton, belvárosban össze-vissza, dumcsizva és élvezve a napsütést ezerrel.

Remélem, egy jódarabig minden hétvége legalább ilyen jó lesz!